Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Gyorgyovich Miklós: Kóstoló

Jubilálok Postára mentemben elém kanyarodott egy 5-ös busz, a vezetője kiintett, hogy nem akarok-e felszállni. Visszaintettem: Kösz, nem, csak ide megyek a sarokra. Tíz éve járok a környékre dolgozni, s csak ritkán szállok az ötösre. És mégis. Feldobta délutánomat ez az ember. Ajándékát tízéves törzsgárdatagságom elismeréseként aposztrofálom magamban. Azt olvasom a National Geographie hírei között, hogy napi nyolc feketekávé ivása igen lecsökkenti a Parkinson-kór kialakulását. Ez tök igaz lehet. Aki napi szűk egy liter kávét iszik - többet, mint a brazilok, pedig ők sokat isznak -, azt szerintem is elviszi az infarktus, mielőtt a közismerten idős emberek betegsége, a Parkinson-kór egyáltalán megtámadhatná. Mica története Eddig halogattam, de egyszer le kell írni dióhéjban. A HÉV-en történt vagy két éve. Mellé állt egy testes öregember, mire a fiú felpattant, hogy átadja a helyét. Ám a pohos úr visszanyomta a helyére, s kb. a következőket mondta neki: - Ülj csak vissza, fiacskám. Én még bírom magam, hál' istennek. Ti viszont nem tudtok állni, mert ilyen dog-hogokat [sic!] esztek, s az nem étel, nem emberbe való! [Hot dog, kifúrt, átforrósított kiflibe dugott mustáros virsli, amerikai gyorsétel.] Ez aranyos történet, csak az a baj, hogy fiam figyelmeztetett: néhány éve már leírtam. Úgy látszik, megöregedtem. Kedves olvasóim: gyanakodjatok, ha ezzel a kérdéssel fenyegetlek benneteket: „Nem tudom, meséltem-e már nektek..." Gondolkodás nélkül vágjátok rá: az lehet, hogy te nem tudod, de mi tudjuk: minden héten elmeséled ezt a vacak kis történetet. Már megint Karinthy... Aki palindromok tekintetében is jól áll. Mégis Babitsnak ítéli az elsőséget, amiért „kiizzadta" magából a következőket: római fővezér - rézevő fia mór. Szerintem érdekesek az ország- és népnevek, egyéb földrajzi nevek is: német-te mén; angol-lógna, orosz-szóró, ír-rí; oláh-háló, dán-nád, bolgár-rág lob, görög-görög, amerika-akire ma, zalatna-Antal az. A hülyeség fokozható a végtelenségig: pl. A TOYOTA visszafelé olvasva is: a Toyota. Esetünkben a névelő a katalizátor. Nélküle nem olvasható ugyanúgy visszafelé a szó. Olyan, mint a tizenhét teve igazságos elosztása a gyerekek között a rejtvényben. Csak úgy oldható meg, ha a teljesség kedvéért eggyel kiegészíti a bíró a tevéket. Mondjuk a sajátjával. Végül visszaveszi.