Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Hamar Péter: „Apám sose beszélt erről a csécsi ünnepről”

Nem tudhatjuk, másokra is számított-e Móricz, miként azt sem, nem érez­te-e írói rangjához szerénynek a csoport összetételét. De abban biztosak lehe­tünk, hogy némi csalódottsággal szállt vonatra, hiszen 28-án elmaradt (ma már ismeretlen okból) az a köszöntésére tervezett ünnepség, amelyen az iro­dalmi társaságok tisztelegtek volna írói jubileuma alkalmából. Nyíregyházi átszállással Fehérgyarmatig tartott a vonatút, onnan autókkal jutottak el Tiszabecsre. Dernői Kocsis szerint a vendéglátó dr. Gaál Endre „kastélya festői szép", Nagy Endre a fiának szóló levelében másként láttatja: „A kastély maga építészetileg elég szerény (körülbelül olyan, mint az autóbusz­megálló volt az országút mellett", azt viszont elismeri, hogy „parkjának tér-vi­szonyai thysseni-i méretűek." 26 Az ünnepi vacsorára a kastélyban, a tűzijátékra a parkban került sor, és „a nagy szenzáció a végén jött. Gyönyörű, hatalmas tűzkép. Nagy, piros M betű, fehér ZS betű, zöld lombkoszorúban..." - lelkendezik az író lánya. Azt is meg­említi, hogy a Tisza túlpartján a váratlan eseményre felsorakozott a cseh ha­tárőrség (ezt a mozzanatot több újság is megerősíti), de az aligha valószínű, hogy át is lőttek volna az ünneplőkre, ahogy Móricz Lili állítja, mert ennek nagy visszhangja lett volna a hazafias sajtóban. Másnap (30-án, vasárnap) minden a tervek szerint zajlott: diadalkapu a kóródi faluvégen, lovasbandérium vezette a főutcán a vendégeket a templomig, elöl Móricz vonult, a karján Simonyi Máriával (és ahogy a falu szája mondja sértődötten mindmáig: „nem köszönt senkinek"), az emelvényt leventék vették körül, kordont („gordont", ahogy az egyik falusi visszaemlékező mondja) állva. Az ünnepi istentisztelet után, már a szülőháznál, a díszpolgári okirat átadása következett, majd a díszebéd végeérhetetlen szónoklatokkal (az első köszöntőt Streicher Andor alispán mondta Horthy Miklós kormányzóra), majd felolvas­ták Klebelsberg, Mayer, Herrman miniszterek, Dréhr államtitkár, Baltazár püspök és több testület üdvözlő iratát és táviratát. Az jól látható, hogy a politika, a művészeti élet legrangosabb képviselői nem tartották szükségesnek személyes jelenlétüket, elegendőnek vélték (már aki így vélekedett), hogy írásban küldjék gratulációjukat, de például állami kitün­tetésről szó sem esett. Az alispánon kívül rangot a két képviselő és Szabó Gyula főszolgabíró jelenléte adott az eseménynek, rajtuk és a Móricz kíséreté­ben ideutazott pestieken kívül a helyi elöljáróság emberei és a környékbeli lelkészek jelentették a vendégsereg krémjét. És vajon hányan lehettek közülük, 26 Móricz Zsigmond hagyatékából... 448. Az ellentmondás feloldására nem vállalkozunk annak ellenére sem, hogy az épület fényképe látható a 18. jegyzetben említett kötet 214. oldalán. A kastélyt egyébként az 1940-es évek végén bontották le, parkjának kőszobrait, virágkandellábereit, szfinxdíszítésű kőpadjait Fehérgyarmatra szállították és az ottani parkban helyezték el.

Next

/
Thumbnails
Contents