Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Hamar Péter: „Apám sose beszélt erről a csécsi ünnepről”

ta el a papi szolgálatot. Iskolatársa és jó barátja volt Móricz nagybátyjának, Pallaghy Gyulának, és Móriczot több alkalommal is vendégül látta, amikor az író népmese- és -dalgyűjtő körútjain Szatmárban járt. Levelezőkapcsolatuk sokáig megmaradt 21 , de a Galamb papné (1912) és A fáklya (1917) miatt ez megszakadt, ugyanis a két regény rájuk nézve nem éppen hízelgő cselekmény­fordulataiban a Sipos házaspár magára ismerhetett. Az író most elérkezettnek látta az időt, hogy kezdeményezze a kapcsolat rendbetételét. Orosz Kálmánt kéri - bár igen óvatos formában - a közbenjárás­ra: „És most valamire kérlek. Ha csak teheted, menj át Sipos Józsi bátyámhoz Istvándiba s kérdezd meg, akar-e imát mondani az ünnepélyen. Vidd el neki levelemet s mondd meg, hogy nagyon szeretem és tisztelem őt és nekem na­gyon hiányos lenne az egész ünnep, ha ő és felesége jelen nem lennének. Ha Csecsére megyünk, okvetlen módját ejtem, hogy feleségemmel és kislányom­mal, akit magammal viszek, viziteljek náluk." 22 Sipos egy közös ismerősüknek írt levélben menti ki magát, mondván, hogy az ünnepség idején a debreceni dalosünnepen lesz 23 , de jelzi, hogy felesége otthon marad, és a látogatást megtiszteltetésnek veszi. Hogy Sipos József nem tudta vagy nem akarta lemondani a debreceni utat, ma már nem deríthető ki. Móricz utazásának körülményei viszont arra utalnak, hogy sem az oda-, sem a visszaútban nem állt meg Istvándiban, egyébként is udvariatlan lett volna a házigazda távollétében családostul vizitelnie, különösen így, hogy elmérgese­dett kapcsolatuk rendezésének nem adatott meg a lehetősége. Igaz ugyan, hogy Molnár Mátyás említett riportsorozatában Bencsik József­né, aki Siposék nevelt lánya volt, azt állítja, hogy „különben is, később felen­gedett a hidegség, megenyhült a harag és 1929-ben ismét Túristvándiban lak­tunk, ott látogatta meg nevelőszüleimet az író", de az idős hölgy nyílván rosz­szul emlékezett, hiszen Móricz és a lelkész között a kapcsolat csak jóval ké­sőbb, levélváltás formájában állt helyre, de változatlanul hűvös és tárgyszerű maradt. A díszpolgáravató ünnepség meghívójának tervezetében, amit Móricz Orosz Kálmánnak küldött, egyébként még ott szerepel, hogy „Záró imát mond: Sipos József ref. Esperes", de a ránk maradt levélben ezt a sort valaki ceruzával át­húzta. 21 Lásd erről: TÓTH Zoltán: Fáklyája lenni népemnek... Móricz Zsigmond és Sipos József levelezése. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, 1997/2. 22 MZSL I. 294. 23 A Nyírvidék 1929. július 2-i száma hírt ad erről a rendezvényről Győzelmi díjjal tért haza a Városi Dalegylet a debreceni dalolimpiászról címmel. Hogy mit kereshetett itt Sipos József, nem volt kideríthető, egy azonban biztos, hogy a verseny nem egyházi szervezésben zajlott, és bár rengeteg díjazott együttest sorol fel a cikk, közöttük istvándi vagy más kör­nyékbeli nem szerepel.

Next

/
Thumbnails
Contents