Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Imre László: Gárdonyi és a magyar regénytörténet

Az Ida regényével is nagy lehetőséget szalasztott el az író. A kitűnő ötletet elaprózza a sok részlet, melyet így nem tud igazi fontossággal, emberi jelentőséggel megtölteni. A bajba jutott testvérének segítése, s művészi pályájának előmozdítása érdekében apróhirdetésre, „pénzért" nősülő Csaba, az előbb apácáknál nevelkedő, majd apja életmódja elől menekülő Ida „látszatházassága", a müncheni művészvilág leírása, pesti életük érdekes és sok találó részlettel megjelenített történetet ad, de hiányzik az a „leglényegre" irányuló tekintet, ami adva volt egy szentéletű, magát az országért feláldozó királylány, illetve a tradicionális magyarság pusztulásra ítéltetettsége mint témák esetében. Az író az Ábel és Eszter esetében is közel kerül a remekléshez. Hangulatteremtő ereje, a lelki történések finom rajza okkal tette népszerűvé ezt a mélabús, turgenyevi kisregényt, de megint csak hiányzik az a nézőpont és értékrend, mely az eseményeket az egyetlen tudatba sűrített jelképszerűség magasába emelné. A boldogtalan szerelem, a be nem teljesülő vágyak halk lírája sokat megéreztet abból a sóvárgásból, melynek tisztasága és érzékenysége meghatározza Gárdonyi egész életművét, de az elbeszélést folyton lehúzza sok kedves és jellemző, de a nagy jelentésösszegzést lehetetlenné tevő részlet, humoros epizód. Az Aggyisten, Biri a maga Rómeó és Júlia allúzióival, hiteles falusi légkörével (mely Móricz legjobb műveihez fogható), az amerikai magyarok életét is bemutató izgalmas tematikájával szintén roppant sok értéket halmoz össze, de a telitalálatszerű remeklés megint csak elmarad, mivelhogy hiányzik az elsöprően érvényes és hatásos középponti mag. A pálya végén keletkező Ki-ki a párjával a halálra készülő író üzenete a szerelemtől menekülő, de a szerelemre mégis vágyó hősökön keresztül. Az anekdotikus indítás azonban olyan hoszszan súlytalanítja a történetet, hogy a művészi és jelentésbeli koncentráció eleve nem sikerülhet. Az Isten rabjaiban és Az öreg tekintetesben az egyetlen kitüntetett tudat, domináns nézőpont spontán érvényesülését segíthette az a körülmény is, hogy Gárdonyi (bár ennek olyan szembetűnő következményei nincsenek, mint Bródynál) alaposan, sőt szenvedélyesen tanulmányozta a naturalisták írói gyakorlatát. A naturalizmus pedig (ismeretes módon) a pozitivista filozófia és természetfelfogás alapján állt: minden eszményítéstől és moralizálástól mentesen a valóságot akarta megragadni, azt a valóságot, amely az ember számára közvetlenül van adva. Ha már most a valóság megragadásának közvetlen módját keressük, könnyen eljuthatunk odáig, hogy a valóság tudatunk számára adott jelentkezési módját érzékelésünkkel, közvetlen benyomásainkkal azonosítsuk. Jancsi fráter minden előzetes feltevés nélkül lesz benyomásai és élményei alapján szerzetessé, Csurgó Károlyban sincs semmi előítélet a nagyvárossal szemben, csak konkrét tárgyak és ügyek (atilla, pipa, éppen útjába kerülő emberek, méhek) jelentik szomorú sorsának állomásait, illetve betelje-