Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
E. Csorba Csilla: „Nem vén az, csak öreg”
szerepelt témaként a század végi francia festészetben, Bonnard, Vuillard, de Rippl-Rónai is gyakran fordult e motívumhoz. Réti esetében e téma nemcsak a modell közelsége miatt merülhetett fel, hanem a baráti körében elterjedt azon nézet szerint is, amelyet Fesztyné Jókai Róza ekként foglalt össze: „Különös volt az evése is. Nem evett magyarosan, se úgy mint egy külföldi, nem divatosan - úgy evett, mint egy »ember«, aki bensőleg szép. Mi okozta a hatást, nem tudom. Én csak ismétlem azt a felkiáltást, amire minden idegen fakadt, ki őt először látta asztalnál: »Még soha az életben nem láttam ilyen gusztusosán enni.« Szép keze másnak is volt, még szebb is tán. A szabályokat más is tudta, - még jobban tán. Nem tudom, mi volt áz. Talán az a méltóságteljes, fölényes lassúság, ami a táplálék nagy élvezése mellett annak teljesen másodrendű voltát jelezte. Könnyű volt neki különben, soha nem volt éhes. Evett, mert jó, esztétikus dolog, finom ízletes ételeket enni... de éhes sose volt." 17 Az evés lassú élvezetével eltelt ember kiegyensúlyozott, örömteli látványa ragadhatta meg Rétit, s ezért fogott több vázlat után az olajképbe, de a téma később sem hagyta nyugodni, hiszen az 1900-ban megfestett Öregasszonyok című festményének is ez a szertartásos, a polgári élet egyik jellegzetességét jelentő, nyugodt, időigényes aktusa - az evés - a főszereplője. A PIM-ben található meleg vörösökkel és sötétszürkés feketével felvitt kép egy nagy festmény előképéül szolgált volna. (Érdekességként említjük meg, hogy Fesztyné is hasonló színekkel „finom ezüstös vonalakban, rózsaszínes, szürkés tónusokban" szerette volna megfesteni „apját".) 18 A Jókai ebédelés közben címet viselő festmény egy fezszerű sapkát, prémes felöltőt viselő idős ember puha ecsetvonásokkal megfestett mellképe. Herczeg Ferenc és mások is megemlékeznek arról, hogy Jókai otthonában fekete barettet és hosszú bársonyköntöst viselt. 19 A nem mindennapi öltözet valamelyest különcségét, életének kettősségét sugallhatta, élesen elválasztotta közéleti és a magánéleti énjét. Ebben örökítette meg az Új Idők fotósa is kertjében, szüret idején 20 . Kár, hogy az így vibráló, szfumátós hatást keltő festmény nem tetszhetett, így nem nyert végső formát, s Réti inkább egy reprezentatív portré elkészítésére szánta el magát, vagy ezt várták el tőle. Réti 1899-es évi „termése" a két író, Herczeg Ferenc és Jókai portréja. Egy fiatal, jó kiállású, magabiztos, finom ízléssel öltözött, hanyag eleganciájú férfi háromnegyed alakos portréja az egyik, míg a másik egy idős, fáradt, gondok17 FESZTYNÉ JÓKAI Róza: Jókai otthona. In: Az Est Hármaskönyve, 1925. 262. 18 Uo. 261. 19 HERCZEG Ferenc: A gótikus ház, 1939. In: Herczeg Ferenc Emlékezései. Bp., 1985. 279.; „...a kék bársonyköntösében van ábrázolva. Ezt a köntöst még a lánya vette neki, karácsonyi ajándék volt, meg is szerette, rendkívül jól állott az arcához." BRÓDY Sándor: Jókai feje. In: Fehér könyv. Bp., 1900. február. 92. 20 PIM ltsz. 1690, 1702, 1703. fényképfelvételek.
