Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Ratzky Rita: „A lehullott csillag fennmaradt sugára”

'a A lehullott csillag fennmaradt sugara Vs/zendrey Júlia és Petőfi Sándor gyermeke, Zoltán 1848. december 15-én született Debrecenben. A kandi utókor, de bizonyára már a kortársak is buzgón számolgatták, hogy akkor a nagy napon, „Petőfi napján", március 15-én fogant. Ismeretesek a boldog apa sorai, amiket Arany János barátjának írt: Kedves barátom, Csak két szót írok: apa vagyok, a többit olvasd a fehérpapirosról; szintúgy leolvashatod, mintha rá irnám. Ma délben született fiam, kit holnap vagy holnapután fognak megkeresztelni. Keresztapja és keresztanyja bizonyos Arany János és Arany Jánosné lesz. A fiú neve Zoltán. Ölelünk benneteket! Debrecen, december 15. 1848. A többi barátját is próbálja sebtiben értesíteni. Garay János válasza, baráti jó tanácsokkal telve, Petőfi nem nagy számú, megőrződött levelezésének egyik érdekes darabja: Kedves Barátom! Érdekes leveledet s a hírt fiad születéséről Karácsony napján vettük, s bár részvéttel olvastuk aggodalmaitokat, miket a kis bakafántos akaratosságával okozott, úgy hisszük, hogy mire e sorok hozzád érnek jó tanácsunkra aligha lesz szükségtek, mert addigra bizonyosan javában élvezendi azt, mi a közmondás szerint édesebb a méznél. Hogy olly nehezen akarta elfogadni az anyai emlőt, abból azt következtetném, hogy * A címbeli idézet Szendrey Júliától való. Petőfi Zoltánról* „Huszonegy év s máris annyit éltél, Ötven évre is sok lenne tán, S boldogságot mégsem élvezel Annyit se, mint egy szolgáló Egy vasárnap délután." (Petőfi Zoltán)