Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Kerényi Ferenc: Kiegészítések Petőfihez

emlékeit és közölje a nála lévő verseket is. Erre ugyan nem vállalkozott, de Ferenczinek minden szükséges segítséget megadott, hogy az saját periodikájában, a Petőfi-Múzeumban kiadhassa 1890-ben előbb a hozzá írt K J. kisaszszony emlékkönyvébe c. autográf verset, majd a Legendát is, amelyet - mint láttuk - az asszony mindvégig Petőfi-kéziratnak hitt. Most az is kiderült, miért: elég jól sikerült névutánzó aláírás olvasható rajta. A másolat utóbb a debreceni Csokonai Kör tulajdonába került, onnan jutott a Városi Múzeum, majd a Debreceni Irodalmi Múzeum kézirattárába. A megkerült versmásolat helyesírása archaikusabb a költőénél (használ például aposztrófot), s noha valóban a legközelebb áll a jelenleg ismertek között az akadémiai Petőfi-autográfhoz, a szövegromlást persze azért nem kerülhette el. Az 1890 óta nem látott textust - mivel a szövegromlott másolatokat a kritikai kiadás sem tekintette szövegváltozatnak - most újraközöljük; félkövér szedéssel kiemelve a kritikai szövegtől való eltéréseket. Legenda. [A rektón] Megint panasz, de már megint panasz, És a' kire szól, mindig csak pap az; 'S tart a' panasz estétől hajnalig, Az ember még csak nem is alhatik!" 5 így szólt az ur isten nagy boszusan. „Már megtekintem: ott alant mi van?" Fölkelt tehát és gyertyát gyújtatott, Fölöltözék, és útra kelt legott. A' mint elérte volna a' kaput, 10 Szent Péter, mint á bunda, ugy aludt. Mert ekkor egy uj vendég érkezek, 'S illy alkalommal lakomát tart az ég, Mivelhogy mostan ugy áll a' világ, Hogy uj lakó a mennyben ritkaság. 15 Illyenkor aztán Péter bácsinak Kezében á kancsók jól forganak. „Keljen föl, kend, már, Péter, - halya kend!' Monda az isten, a' mint oda ment, 'S hoszan czibálta üstökét, fülét. 20 „Kelj föl, hogy a' menykő üssön beléd! -" Fölébredt végre, 's nyitja a' kaput, 'S az Úr egy hulló csillagon lefut.