Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Kalla Zsuzsa: A milliomos Petőfi
muzeológia „hitelesség" fogalmának zegzugos ösvényein, ugyanakkor nem mond le arról, hogy egy-egy helyi közösség, a hagyomány által Petőfihez kötődő tárgyat, sőt a Petőfi-kultuszt reprezentáló darabokat is bemutasson. Ebben a könyvben szerepel egy archív fotó az ún. kiskunfélegyházi Petőfitálról, egy fehérmázas fajanszedényről, amely soha nem került közgyűjteménybe, az 1910-ben készült üvegnegatívot a Kiskun Múzeum őrizte meg. Annyi volt róla ismeretes, amennyit a Petőfi gyermekkorának helyszíneit felkereső kutatók, a kortársak feljegyeztek róla. Az élő szemtanú így emlékezik erről a tárgyról." „A két család [Vargáék és Petrovicsék 1824-30 táján - K. Zs.] sokat időzött egymás társaságában. Erzsike Sándorral egykorú levén, szintén kedves játszópajtások voltak egymás előtt. Régi magyar szokás szerint jóízű vacsora mellett nem egy jó estét töltött együtt a két család. így történt, hogy egy névnap alkalmával Vargáék házában összegyülekeztek a jó barátok s pedig nagyobb számmal, mint rendesen. Petrovicsékkal eljött a kis, hatéves Sándor is. [...] Víg vacsora volt, a kis Erzsi és Sándor pajzánkodva futkároztak a vendégek közt, majd meg a padlóra telepedtek s várták az ennivalót, mit közönségesen egy tányérban tálaltak föl az apróságnak. [...] Varga Erzsébet még mutogat egy régi csészét, melyet mint ereklyét tartogat a nagy régi kétajtós szekrényben. E csészéből, úgymond evett számtalanszor a kis Sándorral kocsonyát, mit Sándorka nagyon szeretett. E csésze közönséges agyagból készült, fehér mázzal s kék tulipánttal, szintén ily színű mázzal ráírva az 1774. évszám. (Tehát családról családra szállt az örökség.) Nincs olyan nagy kincs, melyért Varga Erzsébet ez emléktől megválna [...] 2 . Közel harminc évvel később egy lelkes tanárember tudósít a tálról, már csak a családi emlékezet által fenntartott adatokat ismételve: „Endre Julianna mellett meghitt kis barátnéja volt a fiatal Petrovicsnak Varga Erzsébet is [...] Ha itt a nyílt és vendégszerető háznál megfordult, rendesen meghitt barátsággal egy kis fehér mázos kedves csészéjükből osztották meg az édes falatot. Hátha még úgy névnapok alkalmával a Sándorka kedves kocsonyáját tálalták fel benne! Becses kis fehér mázos csésze ez 1757-ből, melyet drága ereklyeként őrizget nagy kegyelettel a Varga Benedek városi pénztárnok családja, ki szent kötés alatt örökölte ezt a költő kisded barátnőjétől, Varga Erzsébettől." 3 Ez a szöveg, nem kétséges, már a kiskunfélegyházi Petőfi-kultusz terméke, egy gyermekkori szerelem és a családban generációról generációra szálló, összetartó „szent" ereklye képzetével hat az olvasóra. A rendelkezésünkre bocsátott üvegnegatívon is jól látszik, hogy a tálat a népi vallásosság kegytárgyaihoz hasonlóan, egy erre a célra készült díszdo2 BEHM Mari: Petőfi első verse. (Levél a Reform szerkesztőségéhez.) Reform, 1874. 23. sz. január 3. Idézi HATVÁNY Lajos: így élt Petőfi. Bp., Magvető, 1967. I. kötet, 119-120. 3 SZALAY Gyula: Petőfi játszótársai. Félegyházi Hírlap, 1902. 4. sz. január 12. Idézi HATVÁNY i. m. 116.