Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Bényei Miklós: Az erdélyi múzeumi gondolat a reformországgyűléseken

A kérdés tárgyalására 1842. június 21-én került sor. Felolvasták Kemény József és Sámuel grófok előző nap kelt írásbeli ajánlatát. A kezdősorokban így indokolták lépésüket: „Nemzeteknek nem csak életit fönntartja, hanem áldáshozó haladását is elősegíti szellemi erejök' kimívelése, mit azok czélszerüen úgy eszközölhetnek, ha honjok' hajdan 's jelen állásának alapos ismeretén kívül, a' közértelmesség által világszerte kifejtett jótékony eszmékkel is megismerkedni törekednek. Biztos utat nyitnak előttünk ily ismeretek' szerezhetésire: különösen a' hazánkfiai által készített hazánkat tárgyazó könyvek, kéziratok, oklevelek, általánosan pedig más nemzetek' irodalmi müvei. Azokból megismerhetni honunknak mind régibb, mind mostani állapotját; ezekből pedig átláthatni nem csak azt, mit más magas míveltségű 's boldog hazájú nemzetek önmaguk' kiművelésire, 's honjok' anyagi és szellemi emelésire megtettek, hanem azt is, mit az értelmesség' föválasztottai még elkövetendőnek vélnek, hogy e' föld az emberi nemnek egy boldogítóbb, egy szebb hónává váljék; 's ily hon-tárgyú könyvek, kéziratok, oklevelek 's általános irodalmi művek' gyűjteménye teszi egyik fő alkotó részét azon tárnak, mely közönségesen nemzeti múzeumnak neveztetik." Mindössze egy feltételt szabtak: amíg megfelelő épület nem készül és a könyvtárosokat rendesen nem fizetik, őket bízzák meg a gyűjtemények őrzésével, nehogy azok szétszóródjanak.

11 A két alapító tehát az erdélyi múzeum gerincének a könyv- és kézirattárat tekintette, és gyűjtőkörét nem szűkítette a transzszilvánikákra, hanem az egyetemes emberi kultúra egészére kiterjeszteni kívánta. E felfogást a vitában résztvevők nem kifogásolták. Közülük messze kiemelkedik jelentőségében az első felszólaló, a liberális Zeyk József, Doboka megyei követ korszerű, haladó nézeteket tükröző, széles perspektívájú, a művelődés demokratizmusát meggyőződéssel hirdető beszéde. Miután megállapította, hogy a folyó országgyűlésen a sérelmek mezéjéről a haladás, a reformok útjára tértek, számos fontos művelődéspolitikai kérdést érintett, túlnyúlókat a múzeum problémáján: pl. a közértelmesség, a „köz" művelődés fogalmát, a tömegek művelődési szerepét stb. A közértelmesség elterjedésének különböző módjai lehetnek - hangoztatta -, de mindegyiknek nélkülözhetetlen feltétele, hogy ,,a' hazában létező kitűnő talentumok tudományosan kimíveltessenek, kikről mint fénypontokról terjedjen a' világosság." S itt következik mélységesen demokratikus gondolata, mely arra utal, hogy a „kitűnő talentumok" kiképzését társadalmi hovatartozástól függetlenül képzelte el, és ebben nagy szerepet tulajdonított a közgyűjteményeknek, egyáltalán a művelődési közintézeteknek: „könyvtár és múzeumok nélkül tudományos mívelődés vagy éppen nem lehet, vagy felette nehéz; 11 Erdélyi ogy.jk. 1841-43. 330-331. (idézet: 330.). Közli még: Erdélyi Nemzeti Múzeum I. Gr. Kemény József 's gr. Kemény Sámuel alapítólevele. In: Erdélyi Híradó, 1842. júl. 8. 327.