Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Lakner Lajos: Ferenczy István Csokonai-szobra és fogadtatása
núskodik. Dessewffy Józsefnek írt levelében dicsérte a fej kidolgozását, de egyértelműen kárhoztatta, hogy a klasszicista portrészobrászat szokásával ellentétben nem tógába öltöztette Csokonait, hanem „magyaros köntösbe". A Kedveskedő 1924. évi harmadik kötetében megjelent írásában azonban már nem pusztán ítélt, ahogyan a Dessewffynek írt magánlevélben, hanem igyekezett magyarázatot találni a klasszicista hagyomány megtörésére. Eleinte úgy vélte, hogy Ferenczy bizonyára megpróbálta egyesíteni a régi, klasszikus hagyományokon nyugvó ízlést az új, modern ízléssel, mely a nemzeti sajátosságokat hangsúlyozza. Vagyis úgy hitte, valamiféle kiegyenlítő, közönségegyesítő fogásról van szó. Végül azonban rádöbbent, valójában kompozíciós ok húzódik meg a háttérben. Az ok a bajusz. A költőről szélesebb körben elterjedt ábrázolás - az utolsó éveihez híven - bajuszos férfiként jelenítette meg Csokonait, ahogy a Márton József-féle kiadásban is láthatjuk. így tehát - Kazinczy szerint - Ferenczy sem tehette meg, hogy bajusz nélkül ábrázolja a költőt. Ugyanakkor a római hagyományból a széphalmi vezér azt is tudta, hogy bajuszt szakáll nélkül csak a gladiátorok viseltek. így tehát - érvel -, hogy a szobrász motiválja, érthetővé tegye, miért is szerepel e klasszikus minta szerint készült fejen csak bajusz, magyar mentét kellett adnia Csokonaira. Az ábrázolás e módja Kazinczy szerint tehát nem valami művészeten kívüli eszmével, hanem tisztán kompozíciós elvekkel magyarázható. A Magyar Kurír 1828. decemberi számában megjelent cikkében már tisztán művészeti elvekkel tartotta menthetőnek, hogy míg Csokonai „homloka fürtjét, mint jeles Költőnek, borostyán koszorú keríti", addig „orczáját mint Magyarnak bajusz férjfiusítja". Ferenczy szobra összességében megfelelt Kazinczy ízlésének és törekvésének: végre egy magyar költőt láthatott emlékezetre méltóan, klasszicista elvek szerint ábrázolva, vagyis a költészet világa lakójaként megjelenni. Csak a szobor elhelyezésével nem tudott kibékülni. A kollégiumi könyvtárat túl zártnak tartotta ahhoz, hogy Ferenczy műve valóban a közösségi emlékezetben szerepet kapjon. Az emlékmű funkciója szerinte ugyanis az emlékezet érzelmi hátterének a megteremtése, amely nagyobb nyilvánosságot feltételez.