Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

II. Források - Nagy Pál: Tímármesterek a Kisipari Szövetkezetben 1955-1980

dolgozására is alkalmas lett volna a részleg. A hatékonyabb munka érdekében tehát szükség lett volna a folyamatos bőrellátásra. Hiába volt azonban a kérés, továbbra is hullámszerűen kapták a nyersanyagot. A tímár részleg munkájának költségeit, az önköltséget nagymértékben növelte, hogy a szükséges nyersanyagokat nem helyben kapták meg, így a szállítási költségek is teherként jelentkeztek. Jelentős esemény volt a KTSZ életében, amikor az 1956. november 9én Szentpéteri László elnök átadja hivatalát az 1956. október 30-án a munkástanács által megválasztott gazdasági vezetőnek, Szilágyi László tímármesternek. Az 1956-os események a szövetkezet életében nem jártak olyan következményekkel, melyek a termelést károsan befolyásolták volna. A februári mérlegzáró közgyűlés jó eredményekről számolt be, megállapította, hogy a tímár részleg eredményesebb munkáját az újonnan beszerzett forgóhordó és puhítógép segítette, de tovább lehetne fokozni a teljesítményt, ha a szakmunkás létszámot felemelnék. Az augusztusi gyűlés témája volt, hogy feltétlenül meg kell oldani a téli termelés feltételeit, vagyis halaszthatatlan a szárítóműhely felépítése. Szükséges lett volna egy műszaki tanácsadó beállítása is, akinek segítségével vegyi anyagokat lehetett volna megtakarítani. Ismét felmerült az önálló tímár szövetkezet létrehozása. Ezt a javaslatot minden tímármester egyhangúlag támogatta, így Major János, Szakáll Sándor, Fekete Gábor, Kovács József és Külburger Ferenc is. A felvetés ellen megfogalmazódtak azonban ellenérvek is, miszerint azért nem helyeslik a tímárrészleg leválását, mert amikor beindultak, nagy beruházást fordítottak a részlegre, ezért ráfizetéses volt a szövetkezet, akkor akarnak elmenni, amikor már "megszedték magukat". A részleg leválását csak akkor lehetne megengedni, ha megtérítenék az eddigi, a szövetkezet által befektetett költségeket. A felmerült problémák miatt ismét lekerült a napirendről a tímár részleg különválása, ugyanakkor folytatódtak a részleg termelési feltételeit javító munkák (üst, üstház építése, forgóhordó javítása). Az 1958. márciusi ülésen a szövetkezet vezetésében újabb változás következett be, Szilágyi László lemondott, helyette a tagság ifj. Major Jánost választotta meg elnöknek, aki szintén tímár volt. Talán nem haszontalan megjegyezni, hogy a kis létszámtól függetlenül a szövetkezet tagsága a tímárokat igen jó szakembereknek tartotta, ami abban is megnyilvánult, hogy nemcsak elnököt adott a szövetkezetnek, hanem ifj. Szakáll Sándor személyében egészen 1980-ig a műszaki vezető is a tímárok közül került ki. Az új vezetés alatt is igen eredményesen dolgozott a szövetkezet, természetesen benne a tímár részleg is.