Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)
I. Történeti rész - Szűcs Ernő: Felszámolják a tímárműhelyeket
1949. júliusában ismét segédkezet nyújtott a budapesti gazdasági rendőrség a debreceni szervezetnek. Ekkor Nagy István Teleki utcai mesternél találtak 10 db félkész borjúbőrt, özv. Varga Gyulánénál pedig 14 félkész borjúbőrt és 1 kecskebőrt. 23 Egy nem teljes év múlva a Néplap arról ad hírt, hogy Panyik József egri bőrkereskedőt tartóztatták fel az állomás felé haladtában. Panyik bevallotta, hogy a nála lévő bőröket Kovács József tímártól vásárolta, aki néhány hónappal ezelőtt (áprilisban) iparát már visszaadta. Igaz, az Újság azt állítja, hogy már két évvel ezelőtt lemondott iparának folytatásáról, de az iparosokat nyilvántartó iratok adatai ezzel nem egyeznek. 24 Kovács József azon ifjabb mesterek közé tartozott, akik optimistaként 1945- után nyitottak saját műhelyt. Elképzeléseikben azonban hamarosan csalódniuk kellett, mert a szocializmus alapjainak lerakására törekvő hatalom nem támogatta őket, sőt változatos módszerekkel igyekezett érvényesülésüket megakadályozni. 25 1950. szeptemberétől a tímárok üldöztetésének eddig nem tapasztalt újabb eszközeivel, módszereivel találkozhatunk, vagyis a kertekben elásott aranyak miatt, azaz az "aranyrejtegetés"-ért vesznek őrizetbe három tímárt. 26 Különös eset volt Simó Istváné. Az újságíró mérgezett tollával igyekezett hangulatot kelteni a vállalkozó ellen. Azt írta róla: "A szakmában csak úgy hívták: 'a rongyos Simó'. Valóban mindig szakadt, foltozott ruhábanjárt, de ha kiruccant Pestre, akkor ruha dolgában felvette a versenyt a legelegánsabb férfiakkal is. Teleki utca 31. sz. lakása dáridóktól volt híres. Folyt ott esténként az ital, húzta a cigány is azon a pénzen, melyet a dolgozó nép bőréből nyúzott ki." Simó azonban 1950. tavaszán beszüntette iparát és elment a Járműjavítóba munkásnak. Valószínűleg feljelentés alapján szeptemberben kertjében, tizenkét helyre elásva, megtaláltak nála 5092 gramm aranyat és 3550 dollárt. A "VGy." monogrammal dolgozó cikkszerző ez esetben is megeresztett egy, az abban a korban gyakran használt gyermeteg vádaskodást: "... a gyárban csapnivalóan rossz munkát végzett. Szabotált, ahol csak tudott, az imperialisták parancsára". 27 Kovács Ferenc az Ipartársulat volt elnöke hasonlóan járt, mint Simó. Kovács még 1949. decemberében bezárta 1927-ben nyitott műhelyét. A "kertásó rendőrök" azonban nála is találtak 2827 gramm aranyat. A legfurcsább eset Juhász Zsigmondé volt. Ót az a bűn is terhelte, hogy - az újságíró szavaival élve - "még a Pártba is befurakodott", s mint ilyen 1948. szeptemberében a Debrecenben rendezett bőripari kongresszussal egyidejűleg megtartott kiállításon a helybeli mesterek közül egyedül ő kapott díjat. 28 Két évvel később, amikor már ő sem gyakorolta tímármesterségét, kertjében felfedeztek 1650 gramm aranyat és néhány gyémántot.
