Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - Szűcs Ernő: Felszámolják a tímárműhelyeket

Debrecenben az a sajátos helyzet állt elő, hogy az öt évig tartó gazdasági világválság előtte egy, után két évvel is meghosszabbodott. A tímárműhelyek száma jelentősen apadt. 1928-ban 13-an, 1929-ben 6-an, 1930-ban 4-en, 1931-ben 2-en, 1932-ben 3-an, 1933-ban 5-en, 1934-35-ben 6-an adták vissza iparukat a tímármesterek közül, következésképpen az említett nyolc év alatt (1928-1935) 39 tímárműhelyben függesztették fel, vagy szüntették meg a termelést. Ezt a nagyfokú hanyatlást az eddig említett tényezőkön kívül az is elősegítette, hogy Magyarországon sorra alakultak (Budapest, Pécs, Székesfehérvár, stb.) a bőrgyárak. Ezek tömegtermelésükkel, a szakkereskedelmen keresztül folytatott értékesítéssel jelentős konkurenciát jelentettek. így a kívülről ható tényezőkön kívül (fagykár, gazdasági világválság, aszály) a szakmán belüli feltételek is (gyárak, kereskedelem) kedvezőtlenné váltak az önálló kisiparosok számára. Magában a városban is jelentkezett a bőrgyárak versenye.

6 1920-ban alakult meg "Veréb Lajos Első Debreceni Bőrgyára", majd 1928-ban a "Kiss Testvérek Bőrgyára Rt" kezdte meg a termelést. Később Debrecenben még két további bőrgyár is létesült, 1940-ben alakult meg a "Pikó József és Fia Bőrgyár" közkereseti társaság, 1942-ben pedig a "Szilágyi Bőrgyár", mint egyéni cég. Mindezek ellenére 1936-tól a javuló gazdasági körülmények lehetővé tették a tímárműhelyek számának gyarapodását. 1940-ben 53, 1941-ben 56 főre nő az önálló vállalkozók csoportja, majd a II. világháború folyamán 100 fölé emelkedett a tímárok száma. Ez a változás - mint ahogy arról már feldolgozásunkban is szóltunk — a gazdasági élet általános javulása, valamint a lakosság vásárló-erejének jelentős növekedése mellett annak is köszönhető, hogy a hadsereg felszerelése érdekében nagy kincstári rendeléseket (bakancs, bor, lószerszám, stb.) kaptak a tímárok. Ezek még akkor is kedvező jövedelemhez juttatták a mestereket, ha az ármaximálások mérsékelték a nyereség arányát, és számos végrehajtandó szociális rendeletet (alkalmazottak fizetésének emelése, szabadság, stb.) is figyelembe kellett venni. Jelentkeztek azonban negatív tényezők is. Bekövetkeztek - ha kisebb mértékben is, mint az I. világháborúban - a katonai behívások. Emellett igen nagy veszteséget okoztak a bombázások, különösen 1944. szeptemberétől. Míg az előző, ún. angolszász bombázások a pályaudvart és a Járműjavítót, katonai rádióadókat, illetve hibás célzás esetén környéküket érték, addig a szovjet támadások, amelyeknek célja a hátország, a lakosság lélektani megdolgozása volt, az egész városra kiterjedő bombázásokat jelentettek. Ez utóbbiak folyamán találat ért számos műhelyt (pl. Katona Ignác, Dómján Imre, Nagy Gábor, Erdei Kálmán, Fazekas Péter, Tóth Ferenc, Tóth József, Szabó Péter stb.) míg másoknak - a harcokat követően - raktáraikat ra-