Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - V. Szathmári Ibolya: A Tímárház – Kézművesek Háza létrejöttének krónikája

a tímárok debreceni telephelyeinek változásával, alakulásával mindezt szemléletesen rajzok is illusztrálják, a szervezeti és társasági életre utaló olyan dokumentumok, melyek mindegyikét az összetartás, az egymásról való gondoskodás, az egymást segítő szellemiség hat át. Ezt tükrözi pl. a "Debreceni Tímármesterekből alakult Temetkező Társulat Könyvecskéje" (1862-ből) és annak Alapszabálya (1884-ból), vagy azok a jótékonyságú célú bálok, rendezvények, melyekről a korabeli sajtó ad tájékoztatást, így pl. a tímárifjúság Népkertben megrendezett táncvigalma az árvaház javára (1872), jótékonysági célú gyűjtések a Református Kollégium, az Ispotályjavára, az elaggott, keresetképtelenné vált iparosok, azok özvegyeinek, árváinak megsegítésére, a hadirokkantak és hősihalottak családja javára stb. Ugyanezen összetartás tükröződik abból is, hogy a debreceni tímárok céhük megszűnése után (1872. ápr. 27.) az elsők között kérvényezik az iparág folytatását, az új szervezeti forma, azaz a tímártársulat működési alapszabálya elfogadtatását. Az új szervezeti forma létrejötte nem hozta magával a debreceni tímárság létszámcsökkenését, hanyatlását, mint az más iparágak esetén megtörtént. A tímárok Debrecen városában mennyiségileg és minőségileg is jelentős csoportot képviseltek a Társulat meglétekor is. A társulati élet dokumentumait jelenítik meg: "A szabad — királyi Debreczen városi tímártársulat alapszabályai" (1873-ból), ennek egy későbbi változata (1923-ból), egy "Adókönyvecske a Tímár Társulat háza számára" (1885-ből) és a "Debreceni Tímártársulat Arucsarnoka használati Szabályai" (1923-ból). Egy 1898-as országos rendelkezés a Társulatot Testületté szervezte át — "Debrecenben nem ment egyszerűen az újabb átszervezés — mert a régi céhbeli mesteremberek egy része főképp az idősebb nemzedékbeliek, szívósan ragaszkodtak a maguk régi céhének megszokott intézményeihez. 26 Lényegében a megalakult ipartestület mellett Debrecenben 40 éven át párhuzamosan jelen volt a tímárok "különleges érdekeit szolgáló" Társulati forma is.

27 Az 1927. októberében Debrecenben szervezett, bőriparosok országos találkozójáról tudósító szaklap, a Bőripari Szemle arról ír, hogy a debreceni Tímártársulatnak országosan milyen nagy tekintélye van, a debreceni tímárok továbbra is szaktekintélynek számítanak, de ugyanakkor rámutat a szakmát veszélyeztető új problémákra is, így pl. "a gyáripar betörésére, a vámtörvények megváltoztatására, mely beengedi a csehszlovák zsíros bőröket (ez a debreceniek híres terméke) ellehetetlenítve a helyi kisiparosokat. A cikk szerint a szakma hanyatlása a 80-as években kezdődött (az Ipartörvény kiadásának ideje ez), hiszen 1874-ben 234,1924-ben 66 tímár tevékenykedett Debrecenben