Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

III. Vallomások - Ötvös László: A vallomások elé

Vincze Mihály József (1923-1995) Debrecenben született 1923-ban. Édesapjának, Vincze József tímármesternek nagy örömére. Úgy érezte benne életének-munkájának folytatása biztosítva lesz. A piarista gimnáziumban tanult, utána segéd és mester vizsgát tett, és igyekezett elsajátítani a szakmát. Ezenkívül felügyelte a föld, kertek bérlőinek munkáját, hogy levegyen édesapja válláról annyi terhet, amennyit tudott. 1942-től hadiüzemnek nyilvánították a tímár üzemeket, ennek köszönhető, hogy nem vitték el a harctérre. Fiatal kora ellenére az 1944. évi bombázás után édesapja váratlan halála az vállaira rakta a család sorsát. Életét kockáztatva mentette édesanyját, húgait. A házban oroszok költöztek, ő dolgozott nekik, miközben édesanyjával együtt a pincébe bújtatott húgaiért reszketett. Egy alkalommal majdnem lelőtték, egy vallásos orosz mentette meg. 21 évesen hős volt. 1945-ben mint mindenki, ő is próbálkozott újra a bőrkikészítéssel, a helyzetnek megfelelően kisebb-nagyobb sikerrel, de a megélhetést biztosítani tudta. A tanyát kirabolták, lovakat, állatokat, terményt elvitték. Egy befogott sánta lóval, pár segítséggel próbált vetni, hogy legalább kenyér legyen. 1946-ban feleségül vette Kolozsvári Margitot, akivel 49 évig - haláláig - boldog házasságban éltek. 1949-ben államosították az üzemet, házat, földeket. Szerencsére előtte sikerült a Vígkedvű Mihály utcán egy házat megvenni s oda költöztek. Állást kellett vállalnia, más megoldás már nem volt. Mivel gépkocsi vezetői igazolványa volt, nagy kegyesen megengedték, hogy osztályidegen létére a TEFU-nál sofőr lehetett. Éjjel-nappal, télen-nyáron menni kellett, csekély fizetésért, évet küzdött itt végig, amikor az ATI oktatója lehetett. Nagy hozzáértéssel végezte, szerette is ezt a feladatát. Tanítványai őszintén szerették és becsülték. Kedvessége, nyugodt, barátságos természete sok-sok barátot szerzett neki. A hetvenes években méheket vett, örömmel foglalkozott velük, büszke volt, ha megteltek mézzel a kannák.