Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

III. Vallomások - Ötvös László: A vallomások elé

Szűcs János (1901-1978) Szűcs János tímármester, aki Debrecenben született 1901. július 22én gazdálkodó szüló'k hatodik élő gyermekeként. A szavak tanulásával egyszerre a munkába is bevonták őt a testvéreivel együtt. Altalános volt ugyanis a hajdúsági földműves családokban, ahol a gyerekek résztvettek a munkában már akkor, ha két szalmaszálat keresztbe tudtak tenni. Az eszes gyermek jól tanult az iskolában, a predestivációs hitű édesapa óvta gyermekét a "firkász élettől", így történt aztán, hogy két mesterséget - tímárságot és géplakatosságot - tanult meg az ifjú. Édesapja korai halála után - családfenntartóként - tímárként dolgozott előbb a budapesti Wolfner Bőrgyárban, majd önálló tímármesterként Debrecenben 1944 és 1950 között. Debrecenben kötött házasságot Hosszúmezői Nagy Margittal, egy jónevű tímármester hajadon leányával. Házasságukból én, Margit leányuk, Téglási Gergelyné születtem. Az édesapám, Szűcs János az egyáni tímárság felszámolása után, más munkát vállalt, előbb Kenyérgyárban, majd a Hőtechnikai Vállalatnál, végül pedig a debreceni Gördülőcsapágy Gyárban dolgozott. Édesapám óhaja így gyümölcsözött, a második szakmában is becsülettel helytállt. Megbecsülést vívott ki az elöljárói és munkatársai körében egyaránt. Több kitüntetésben részesítették. A legnagyobb elismerés számára az volt, hogy a fiatalokat taníthatta a munka és a mesterség szeretetére és az igazi emberségre. Ezt a munkát még nyugdíjas korában is - felkérés alapján - végezhette. Ez tette teljessé az életét, hogy a nyugdíjazása után is volt lehetősége a szakmunkás fiatalokkal foglalkoznia. Nem lett hűtlen a tímármesterséghez sem, a régi tanulói, akik különböző gyárakban dolgoztak, felkeresték, szakmai, családi dolgokról elbeszélgetett velük. Szűcs János édesanyámmal 34 évig élt boldog házasságban, közösek voltak a család és egyetlen lányuk szeretetében, a munka lehetőségének megbecsülésében és a becsületes helytállásban. Boldogan emlékszem