Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

III. Vallomások - Ötvös László: A vallomások elé

bátyjával és szaktársával, Szilágyi Sándorral Szilvásváradon egy kis megüresedett tímárműhelyt béreltek és ott dolgoztak másfél-két évig. Az itt készített bőröket az ózdi piacon értékesítették. 1950-ben visszajöttek Debrecenbe, de ekkor már a tímárságot megszüntették, felszámolták. Ment mindenki, ki merre látott, valamilyen megélhetőségi lehetőséget keresve. Apám a mezőgazdaságban talált munkát, nyáron aratásnál dolgozott, majd a Debreceni Gépállomásra került, raktárban dolgozott 1955-ig. 1955-ben Major János ötlete alapján a Bőripari Szövetkezeten belül öten megalakították a Szövetkezet tímár részlegét, amely a 80-as évek elejéig működött, jó 25 évig. Alapító tagok voltak: Major János, Szakáll Sándor, Szilágyi László, Kovács József, Kühlburger Ferenc. Kezdetben kiutalásra főleg hulladék feldolgozásában vettek részt, az államosított bőrgyárak kiegészítése képpen. Ez a részleg munkát és megélhetést biztosított tíz korábban szétszóródott tímármesternek, segédeknek, bőripari munkásoknak. Volt időszak - Szilágyi László vezetése idején amikor 60-an is dolgoztak a tímár részlegben. Sokan innen mentek nyugdíjba. Apám is egészen nyugdíjazásáig 1966-ig itt dolgozott. Mint nyugdíjas is sokat igénybevették szaktudását egészen 1979-ben bekövetkezett haláláig. Közli fia: Szakáll Sándor