Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

III. Vallomások - Ötvös László: A vallomások elé

ifj. Piros József (1910-1978) id. Piros József kisebbik fia László 1944 kora őszén fogságba esett. Az utolsó hír a haláláról szóló értesítés volt. Ifj. Piros József még 1943-ban megnősült. Felesége Tóth Anna lett. Házasságukból két gyermek született, 1944-ben József, majd 1950-ben Ágnes. A tímárságot özvegyi jogán id. Piros Józsefné csak rövid ideig gyakorolta. Miután az ipari tevékenységet feladta, az egész vállalkozást ifj. Piros József vitte tovább, de a háború utáni gazdaságpolitika nem engedte a termelés szintentartását, sőt egyértelműen annak gyors visszaesését eredményezte. A megmentett készletek kimerültek, a legálisan vásárolható feldolgozható bőr mennyisége még a napi megélhetést sem biztosította. így ifj. Piros József sok más tímárral együtt „feketén" próbált bőrt venni. Mint később kiderült már az első üzletnél feljelentették őket, és többüket letartóztatták, majd elítélték. A műhelyt államosították, de ott munka nem folyt, a gépeket szétverték, mert azokat az „Országos Selejtezési Bizottság" leselejtezte. Piros József 1948-tól alkalmi munkából élt, később Diósgyőrben a Vas és Gépgyárban dolgozott esztergályosként, 1952-53-ban a Debreceni Dohányfermentálóban, majd 1953-tól a Talajjavító Vállalatnál helyezkedett el, és itt dolgozott nyugdíjazásáig. 1978-ban 68 éves korában halt meg. A tímár mesterséget a családból senki nem vitte tovább. Közli fia: Piros József