Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - V. Szathmári Ibolya: A Tímárház – Kézművesek Háza létrejöttének krónikája

tak jönni, szívesen tették két okból is: egyrészt a jó 50 év, a mindent megszépítő messzeség, a fiatalság, másrészt az, hogy közreműködjünk abban, hogy apáink emlékét fenntartó, megőrző Tímárház minél gazdagabb része legyen Debrecennek, ahol sok évszázadon át űzték ezt az embert próbára tevő szép mesterséget. Azt is fontosnak érzem, hogy bátran vállalhatjuk, hogy szüleink nem hoztak szégyent ránk, akiknek megadatott, hogy még köztünk lehetnek, örülhessenek, hogy szakmájuknak az utókor számára emléket állítunk, és akik ezt már nem érhették meg, békében pihenhetnek az örök csend birodalmában. Örömmel lehet azt is nyugtázni, hogy több generációs családok leszármazottai is jelen lehetnek e találkozón. A mi családunknak is fontos a Tímár u. 6., a Tímárház, mert édesapánk e falak között, Sárga József mester keze alatt dolgozott mint segéd 1932-38 között. Az épület folytatásában, de már a Vígkedvű Mihály u. 7. sz. alatt Sárga István műhelyében, mint önálló mester dolgozott 1945-ig. Abban a reményben köszönöm meg megtisztelő figyelmüket, hogy mindent megteszünk, hogy a kiállítás maradandóan gazdag legyen." 21 Nagy Pál a tímárleszármazottak nevében szólt. A jelenlévők egyöntetű véleménye jutott kifejezésre Nagy Jánosné, született Ladányi Katalin, Ladányi István egykori tímármester lánya rádióriportban elhangzott megfogalmazásában is: Sárga József és segédei