Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)

Fekete Csaba: A debreceni hártyakötés határkérdései

közel van, meg a Debrecenbe látogató görög kereskedők miatt görög szertartáskönyv (pl. horologion) beköttetése sem lehetett nagyon ritka. A további vizsgálódás itt is természetes és elengedhetetlen követelmény. Talán arra is kerül elő adat, hogy egy sikerült (pl. külföldi) minta alapján a megrendelő ugyanazt várta, vagy hasonló megoldást kívánt a könyvkötőtől, mint amilyet külföldről kapott vagy hozott könyvén alkalmaztak. A könyvek krudában vásárlása és ponyván árulása a 18. században még egészen általános volt, a kívánság szerint bekötött könyvek stílusát is megkívánhatta a vásárló. 5 Festett bőrkötések A példák között a határvonal peremén helyezhetjük el a hártyakötések táblabeosztásának és virágozásának bőrre alkalmazását. Esztétikai kritériumok alapján ezeket sem zárhatjuk ki csupán azért, mert a festett bőrön természetesen kevésbé előnyös ugyanaz a technikai megoldás, amely tehát ezért a mester csökkent ízlésének, vagy a megrendelő alpári gusztusának jelzőjeként minősíthető. Késeinek aligha mondhatjuk ezt a stíluselágazást is, hiszen egy Miskolczi Csulyak Ferenc nyomdászsága idején készült munkának, a II. Helvét Hitvallásnak egyik példánya is ilyen festett bőrkötésben maradt meg, amelyet 1718-ban nyomtatott. Ugyanebből az időből való egy már említett naptár, amely azonban nem bőr, hanem hártyakötés. Közszükségletre nyomtatott, azévi könyveket nem kötöttek jóval később. Ez a debreceni kátékötés sem datálható későbbre; például a 19. század elejére. Ezek alapján is jelen van a vélekedésekben egy vitatható megállapítás az 1909-ben kötött almanachról. Historizáló-e a Petőfi-almanach kötése, amelyet a Dávidházy Kálmán kötészetében készítettek 500 példányban?

9 Vagy inkább a mindennapos munkában még akkor is alkalmazott technika egyik típusa? Dávidházy műhelyében valóban készültek eklektikus díszkötések, szépek és esetlenek egyaránt, de ez nem zárja ki, hogy történeti stílus műveléséhez folyamodjanak. Jóllehet a szegfű, tulipán és gránátalma motívumok historizáló stílusba illeszkedhetnek, illetve adott stílusú kötést, egy ma is létező példányt másolnak (Csokonai kiadást, tehát egy debreceni költő munkájának becses példányát) a korabeli debreceni mesterek a 19/20. század fordulóján, még ismerték, gyakorolták a régi technikákat, s megrendelés szerint alkalmazták is. Ez a korábbi példát híven követő megoldás tehát a debreceni hártyakötés művészetének peremvidékén nem kései leágazás, hanem korábban is és más megoldásokkal egyidejűleg gyakorolt lehetőség, amelyet egy évszázaddal korábbi céhiratokon is látunk, valamint egyetlen folio formátumú kötésen is vizsgálhatunk. Ettől a példától eltekintve is azt látjuk, hogy bizonyos céhdokumentumok, magának a könyvkötő céhnek a könyvei sem mindenkor hártyakötésben, hanem gyakran bőrbe kötve maradtak ránk. A debreceni kötés stílusa tehát általánosságban sem szűkíthető le a kétségtelenül leginkább jellemző hártyakötésre, hanem ugyanannak a technikának a 9 Megrendelte a Petőfi-Ház Hölgybizottsága; 143><80 mm. Petőfi-Almanach. szerkesztette Ferenczi Zoltán. Bp. 1909, Hornyánszky.