Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)
Gáborjáni Szabó Botond: Az iparművészet virágzásának feltételei a régi Debrecenben
az egységes Habsburg-birodalom vámpolitikája megfosztotta a nemzetközi kereskedelem korábbi lehetőségeitől. 1754 után már regionális kereskedelem jellemzi, az országos vásárok száma négyre csökkent, de ekkor is itt cserélt gazdát három tájegység, Észak-Magyarország, Észak-Erdély és a Partium áruinak többsége. 22 Tíz évvel a könyvkötőcéh alakulása után, 1715-ben még minden második ember iparból, minden ötödik kereskedelemből élt. Az arányok azonban két-három generáció alatt a mezőgazdaság javára módosultak. Említést érdemel, hogy az ország gazdasági és kereskedelmi súlypontjainak átrendeződése, azaz Debrecen visszaesése a magyarországi városok átlagos színvonalára párhuzamosan zajlott a felekezeti arányok megváltozásával. (Történeti demográfusok szerint a XVII. századig a népesség közel 90%-a protestánssá lett és III. Károly uralma idején még az összlakosság közel fele református vagy evangélikus volt. 23 Ezzel szemben II. József alatt arányuk már alig több mint 20%.) A város befolyásának csökkenése tehát a protestantizmus térvesztésével egyidejű folyamat. Továbbra is természetes azonban amit források tömege tanúsít, hogy a Tiszántúl népe a vallástól nehezen elválasztható politikai és egyéb kérdésekben Debrecenre és Kollégiumára figyelt. A kedvezőtlen gazdasági fejlemények ellenére ugyanis a Dunai telephelyeken kívül a cívisváros maradt az ország legjelentősebb kereskedelmi gócpontja. A vásárok napjainkban sem csupán a termékek forgalmát szolgálják, de a korábbi századokban, amikor a népesség jelentős része zárt közösségekben élt, a meszsze földön híres debreceni vásárok mentalitás és ízlésformáló szerepe még hatékonyabban érvényesült. 24 Balogh István szerint e városban állandóan érintkezett és szintézisre jutott a szóbeli paraszti műveltség az írásbeliséggel, miközben a helyi értelmiség a peregrináció és az egyházi külkapcsolatok révén képes volt a maga hasznára fordítani mindazt, amit Európa fejlett országai létrehoztak. Debrecen meg tudott felelni annak a hivatásának, hogy szellemi javait az ország távoli sarkaiig sugározza, termékeit a legszélesebb körben hozzáférhetővé tegye. A témával kapcsolatban nem kerülhető meg a debreceniség néhány negatívuma, amely a hódoltsági lét, a hazai városfejlődés, és a magyar polgárosodás említett nehézségeiből fakad. Debrecen külső képe rendkívül sivár, a klasszicizmus jelentkezéséig a végletekig egyszerű, sőt igénytelen volt. Ezek a vonások ellentmondásban állottak egyes belső értékekkel, a regionális központ szerepkörével, de azzal az ízléssel is, amely az ötvös remekekben, a színes pergamenkötésekben érzékelhető. Az igénytelen külső jegyek elsősorban a hódoltság létfeltételeiből következnek, hiszen csupán Debrecen közvetlen környezetében 32 templomos hely és 15-20 kisebb település vált földdel egyenlővé. 25 Kismarjai Veszelin Pál beszámolóját „nagy sok szép épületek" pusztulásáról többen úgy értelmezik, hogy a városkép 1640 után vált a korábbinál 22 Debrecen története. 2. k. Debrecen, 1981. 353. 23 BENDA KÁLMÁN: Kálvin és a magyar rendi ellenállás. História 1983/5. 54. Szekfü GyulaA tizennyolcadik század. Magyar történet Vl.k. Bp. 1932.297. Lásd még Ráday Pál kijelentését az 1712-es országgyűlésen: „nemesi szabadság szerint vagyunk még oly számmal consequenter votummal, mint a pápisták." L. Debrecen története. 2. k. Debrecen, 1981.141. 24 DANKÓ IMRE: Régi vásáraink világa. Debrecen, 1992. 5-22. 25 E pusztító erők az Alföld településszerkezetét olyan mértékben roncsolták, hogy a török által tartósan megszállt területeken, (például a Rakamaz-Nyíregyháza-Debrecen vonaltól nyugatra) ritkán elhelyezkedő nagy települések alakultak ki, a Nyírségben közepes falvak és mezővárosok keletkeztek, a hódoltág vonalától északra és keletre pedig - a ritkábban és rövidebb ideig fenyegetett területeken - fennmaradt a falvak sűrű hálózata.
