Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)

Bevezetés

ságok, (vármegyék és városok) részben egyesületek támogatásaival. Ezek gyűjtőköre elsősorban régészeti, ipar- és képzőművészeti területre terjeszkedett ki, de jószándékú laikus érdeklődők foglalkoztak már néprajzi — elsősorban népművészeti — tárgyak gyűjtésével is. Ezt állapította meg a Társaság főtitkára, Sebestyén Gyula az 1905. évi működésről szóló beszámoló jelentésében is. A Múzeumok és Könyvtárak Felügyelősége a múzeumok gyűjtőkörét igyekszik a néprajzi tárgyakra is kiterjeszteni. A vidéki múzeumok a gyűjtésüket ,,a modern muzeális felfogás szerint eleve kibővítik a néprajzival és a meginduló kutatások egyik irányban sem mutatnak oly meglepően gazdag eredményt, mint a néprajziban."

2 Herrmann Antal felhívását a nagyobb központi irányításra magáévá tette Semayer Vilibald, a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának igazgató őre, aki a Múzeumok és Könyvtárak főfelügyelőjének, Frankói Vilmosnak eredményesen ajánlotta, hogy a néprajzi osztály tisztségviselői gyűjtőútjaikon a vidéki központokban vegyék maguk mellé az ottani múzeumok igazgatóit, hogy azokat beavassák a gyűjtési módszerekbe és a gyűjtemények feldolgozásába. Reménysége szerint ilyen módon hat nagyobb és harminc kisebb vidéki néprajzi gyűjtemény jöhet létre.

3 A vidéki múzeumok néprajzi gyűjtőmunkáját aztán a Herrmann Antal által hiányolt kézikönyv megjelenése 1906-ban segítette elő. Jankó János halála előtti években már foglalkozott a gyűjtést és rendszerezést elősegítő kérdőívek és ábrákat tartalmazó lapok megszerkesztésével. Ezeknek a felhasználásával, de teljesen önálló rendszerezés alapján Bátky Zsigmond írta meg az ,,Útmutató a néprajzi múzeum szervezéséhez" c. 1906-ban megjelent kézikönyvét, amelyet a felügyelőség minden egyes megalakult vagy alakulóban levő gyűjteményhez és múzeumhoz el2. Ethn. 1905. (XVI.) 180. 3. Néprajzi Értesítő (NÉ) 1906. VII.