Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)

Az igazgatói állás betöltése

az igazgatói állás betöltését, azért is, hogy legyen valaki, aki a szerteágazó feladatokat összefogja és a végrehajtást irányítsa. Egy kissé részletesebben kell azonban foglalkozni az előzményekkel, hogy megértsük azokat a vitákat, amelyek az igazgatói szék betöltése körül két éven át alaposan felkavarták a város közvéleményét és még az állás betöltése után is vihart idéztek elő a törvényhatósági közgyűlésben. Amint ismeretes, a régi városi múzeumnak összesen három alkalmazottja volt. Löfkovits Artúr tb. múzeumigazgató, eredetileg ékszerész, aki 1905-ben felajánlott gyűjteményével megvetette a városi múzeum alapját, s aki ezirányú érdemeit hangoztatva, számított is arra, hogy az egyesített új múzeum élére kerülhet. Mellette jóformán mindenesként kezdettől fogva Zoltai Lajos intézte a múzeum ügyeit, végezte az ásatásokat, sajátkezűleg restaurálta a feltárt régészeti anyagot, leltározott, adminisztrált, saját rajzaival illusztrált jelentésekben számolt be a múzeum évi tevékenységéről. Amellett ekkor már számanélküli dolgozatban ismertette Debrecen város történetének fontos korszakait. Dolgozatai egyaránt helyet kaptak a helyi lapokban és az országos folyóiratokban. Tudományos érdemei elismeréséül 1926. december 26-án a debreceni tudományegyetem díszdoktorává avatta. Lehet, hogy az ő fejében is megfordult a gondolat, hogy eddigi munkássága elismeréséül őt is megtisztelik az új intézmény igazgatói állásával. De már ekkor előrehaladott kora (1928-ban 67 éves volt) miatt is aligha jöhetett volna számításba. Még nyomósabban esett latba az a körülmény, hogy a tárgyalás alatt álló közgyűjteményi törvényjavaslat (később 1929. XI. tc.) kvalifikációs feltételének csak bizonyos mértékben felelt meg. Ezt maga is belátta és 1930. jún. 27-én 42 évi szolgálat után nyugdíjazását kérte. A törvényhatósági bizottság e kérésnek helyet adott és tb. múzeumigazgató címmel nyugdíjazta is. Löfkovits Artúrnak azonban voltak támogatói és kétségtelen érdeme is. Ezt a szempontot tartotta szem előtt a múzeumi