Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)

A néprajzi kiállítás rendezése

valósított enteriőr „a milleneumi néprajzi falu háztípusára emlékeztet". A mesteremberek háza beépítésével a város ipari jellegét kívánta kiemelni. „Fő gondom a jó ízlés és az esztétikai követelmények nem szembeszökő szolgálata volt, amire nyugaton legújabban rendkívül nagy gondot fordítanak". A didaktikusságot a feliratok, magyarázó szövegek, mintegy szabadelőadás formájában szolgálják. Ezeket Ecsedi István fogalmazta Zoltai Lajos segítségével. Nem hallgatja el azonban az ideges sietség és elnézés következtében feltűnő hibákat. A kiállítás berendezésénél kötve volt a keze a kész épület és az egyes helyiségekhez előre megtervezett installáció által. Ellensége az előre elkészített szekrényeknek. „És ellensége vagyok minden olyan megoldásnak, amely nem teszi lehetővé, hogy — az üvegárat nem számítva — ne formálhassam a tárlókat kisebbé vagy nagyobbá." „Ha nem kész épület elé állítottak volna, a rendelkezésre álló összegnél kevesebből, a mainál sokkal elegánsabb berendezést tudtam volna tervezni" — állította. Kifogásai és észrevételei nagyrészt jogosultak. Azt azonban tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy az általa képviselt muzeológiai elvek megközelítő megvalósítására ezekben az években neki is csak a Déri Múzeum esetében volt lehetősége. Meg kellett alkudnia az adott helyzettel és ő maga is megállapítja, hogy az adott körülmények között a kiállítás becsületes munka eredménye. Bár egy-két alkalommal szembekerült Ecsedi Istvánnal is, mégsem mulasztja el az elismerését és bámulatát „nagy szorgalma és munkabírása iránt, aminek birtokában és ez erényeivel, bölcs gazdálkodással az egész nagy munkát adminisztrálta és megértéssel fogadta az ügy érdekében — csekély kivétellel — minden óhajtásunkat". Ez az elismerés annál is inkább jólesett Ecsedinek, mert a megnyitás körüli visszásságokban — amely végső fokon Viski elkeseredését kiváltotta — hibásnak nem érezte magát. Igazgatóvá való választása előtt is, de még inkább az azután eltelt