Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)

A néprajzi kiállítás rendezése

sem mondhatta el magáról, ele még a gondolat is csak néhány szakember fejében született meg. A Déri Múzeum esetében is kiderült ez, már fennállásának második évében külső épületben kellett a raktárait berendezni. A gond az azóta eltelt félévszázad alatt sem oldódott meg teljesen. A kiállítás során felmerült az is, hogy a gyűjtemények kiegészítésre szorulnak. Tettek is javaslatot a néprajzi értékeknek az - akkor új tudományág — a hungarológiai szempontjai szerint való gyarapításukra. A polgármesterváltozás és az igazgatói állás körüli huzavonák miatt a kiegészítő gyűjtés terve megbukott, az erre szánt összegeket más célokra (utcarendezés, épület javítás) kellett felhasználni. 1928-ban még közel 80 000 pengőt szántak a kiegészítésre. Ez 1929-re 35 000 pengőre csökkent, de még felét sem költötték az engedélyezett célra. Tárgygyűjtésről — a múzeum megnyitásának sürgőssége miatt — szó sem lehetett, még a tervezett fényképek elkészítésére sem jutott idő. A berendezés egy félév alatt meglett ugyan, de inkább a külsőségekre fordítottak több gondot, mint a belső tartalomra. De a készség is hiányzott a helyiekben, hogy igyekezzenek minél színvonalasabb kiállítást létrehozni. A berendező bizottságba való részvételre felkért „helybeli egyetem tudós tanárai tartózkodóan viselkedtek". Emiatt a berendezéssel megbízottak is elkedvetlenedtek. A részvétlenség is okozta, hogy a kiállítástervezet csak részben valósult meg. A levéltári kiállítás elmaradt, a kollégium megtagadta a kért anyag átengedését. „Az egyház olyan feltételeket szabott, hogy jobbnak láttuk a tárgyakat a kurátor ládájában hagyni." A néprajzi gyűjtemény teljes anyaga ki van állítva, a szűk helyiségekben illusztráló rajzokra nem maradt hely, ezek hiányát fényképekkel kellett pótolni. Itt is vannak azonban kifogásolni valók. A földművelés termében a szélmalom kicsinyített mása sok helyet foglal el. A civisház kialakítása inkább iparművészeti, mint néprajzi jellegű. Zoltai Lajos és Györgyi Dénes kiválasztottak egy tipikus házat, sőt fel is mérték. De nem azt építették be a meg-