Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)
A néprajzi kiállítás rendezése
A múzeumi bizottság október 15-én tárgyalta és elfogadta a tervet. Erről Zoltai haladéktalanul értesítette Viskit, aki már harmadnap válaszolt: „Előttem mindig az lebeg, ha szerény eszközökkel is, mintaszerű kiállítást csináljunk, amilyen egykét pesti múzeumot kivéve, nincs az országban, sőt szűkebb határainkon túl is keresni kelljen párját". Ismételten kifejezte, hogy a fenntartó város részéről bizalomra és mindenek előtt pénzre van szükség. Ezt úgy utólagos elszámolási kötelezettség mellett rendelkezésére fogják bocsátani. 119 A berendező bizottság november 17-én Czakó Elemér elnökletével ülést tartott és az ott elhangzottakat az elnök közölte Viski Károllyal. Viski válaszában kijelentette, hogy ő a hiányokat nem a néprajzi gyűjtemény egészére, csak a gazdálkodás tárgykörére értette. De most megnyugodott, mert a „néprajzi csoport őrének értesítése szerint a kiegészítés folyamatban van, a kiszemelt tárgyak különböző helyeken elszállításra várnak'. Azt ő sem állította — csak Ecsedi értelmezi így —, hogy az épülethez viszonyítva kevés lesz a tárgy. „Pár év múlva — főleg raktárilag — szűknek fog bizonyulni a Déri múzeum". Még a néprajzi résznek is szűknek látja a helyiségeket. A céhes ipar nem tartozik a néprajz köréhez, ide véleménye szerint „csupán mellékesen, kontármódra, háziiparszerűen folytatott mesterségek" tartoznak. Mivel a művelődéstörténeti osztály ipartörténeti része szegényes „itt szerszámmal ipari produktummal is jelezni volna kívánatos e csoport jellegét. Ezt a kisipar avultabb szerszámaival és alkalmas produktumaival bízvást megtehetjük, hiszen az emlékek, régi ábrázolások szerint régibb időkben alig van száz évenként is valami haladás". Az enteriőröket nem ellenzi. „Mai lehetőségeink szerint, csak ez az egy mód van arra, hogy legalább egy tárgycsoportot (házberendezés, bútor stb.) természetes környezetében, foglalatában mutassuk be". Elvben egyetért a civis ház beépítésével is, de nem tartja kivihetőnek. Az építésszel nem tudott megegyezésre jutni. Az 119. Uo. 197/1927. vmsz. okt. 15. 211 1927. vmsz. nov. 17.
