Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)

A Városi Múzeumban és a Közművelődési Könyvtár élén

előtt. A juhporost éppúgy megseprik, mint a Hortobágyon és trágyával tüzelnek a fátlan faluban, de elvonják a trágyát a sovány földtől. A tehéntrágyát éppoly gondosan összeszedik és megszárogatják a jó meleg napon és elteszik télire, mint a Hortobágyon. További célom volt eljutni Angorába (Ankara) és a főkormányzótól engedélyt kieszközölni a Taurusz vidékére, ahol még igazi nomád pásztorok tanyáznak. A magyar követség fáradozása sikertelen maradt. A zavargások miatt a beutazást nem engedték meg. Nem adom fel a reményt, hogy a békességes viszonyok beálltával nagyobb felkészültséggel és anyagi eszközökkel folytatni fogom megfigyeléseimet".

10!) A következő évben július 4-től szeptember 24-ig valóban bejárta Bulgária nagy részét, (Trácia, Macedónia). Onnan lement Görögországba, áthajózott Egyiptomba. Ott az öntözéses földművelést tanulmányozta. Aztán hajóval visszatért Palesztinába, végigjárta a kereszténység szent helyeit, eljutott néhány kollektív gazdaságba (kibuc). „Tevekaravánnal bementem a Jordán folyó vidékére és a Holt tenger partjára. Útközben több félnomád népet szemléltem, tanulmányoztam. Láttam a primitív juh-, marha- és tevetenyésztést, a beduin életet" „Végül megtekintettem az Új Cion telepeseket, láttam mi pénzt és munkát áldoz a zsidó lelkesedés a századok óta elpusztult földre." Ezeket az utakat szerény turistaruhában és felszereléssel tette meg. Hátizsákjában kenyér, szalámi, étele útközben vásárolt gyümölcs, italul vörös bort ivott. Szerény, zsidó szállodákban szállott meg, a címeket az itteni zsidó hitközségtől kapta. Felfogására és utazási gyakorlatára jellemző az a párbeszéd, amit első útján útitársával folytatott. Ez útján hajóval mentek le Bulgáriába, második osztályon. „Útitársam erősen kifogásolja, hogy nem első osztályon utazunk. 109. DM ir. 147/1926, 152/1926. vmsz.