Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)

A Városi Múzeumban és a Közművelődési Könyvtár élén

mai helyén az alapkőletételt, de az építkezés megkezdését már nem, mert 1924. okt. 27-én meghalt. Már az első ittléte után 1921-ben jelentős anyagi segítséget adott a városi múzeumnak régészeti ásatásokra és néprajzi gyűjtésre. Ecsedi 1921 második felében és 1922 első hónapjaiban az ő költségén kezdte meg egy évtizeddel előbb eltervezett ősfoglalkozási (halászat és pásztorkodás) tárgyi anyag gyűjtését. A halászati anyaggyűjtése érdekében végigjárta a Tiszát Vásárosnaménytól Záhonyig és Dombrádtól Abádszalókig. Bejárta az egész Bodrogközt. A múzeum 40 darab halászszerszámmal gyarapodott. A bodrogközi Czigándon háziszőtteseket gyűjtött. Gyűjtőútján megismerte a bodrogközi pákász és vadfogó eljárásokat. Ilyen nagyarányú és vásárlási lehetőségekkel egybekötött gyűjtőutakra akkor magyar ethnográfus nem vállalkozhatott. Györffy István sürgette is a gyűjtőútjain tapasztaltakról megírandó tanulmányát."" Részletes beszámolójában nemcsak a gyűjtés célját, hanem élete végéig követett gyűjtési módszerét is vázolta. ,,A tiszai halászati eszközök tekintélyes részét begyűjtöttem, a halászat módját ellestem, sok mesterszót gyűjtöttem. Így módomban lesz Herman Ottó hatalmas munkáját újakkal gyarapítani. A már letűnő ősi földművelési eszközöket gyűjtöttem. Utamat gyalog tettem meg. Együtt éltem a halászokkal, akik nagyon szívesen fogadtak. Primitív kunyhóikat, egyszerű ételeiket készséggel osztották meg velem, én pedig segítettem. Nagy súlyt helyeztem a népies szőttesek beszerzésére, az agyagipar régi remekeire. A primitív vesszőkosárkötés szerszámait és a zsuppszalma kosárkötés eszközeit is sikerült begyűjteni. Hosszú és meglehetősen fáradságos utam nagyobb eredménnyel járt volna, ha a nyáron az abnormis hőség ki nem 90. DM ir. 236/1921. vmsz: Vár. múz. jel. 1921. 6—7.