Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)

A tanári katedrán

szavazásnál az ellenzéki függetlenségi jelölttel szemben 814 szavazattal kisebbségben maradt. Naplójában rezignáltán állapította meg: „Nem baj, legalább békében hagynak egyszer már."

0

'' A TANÁRI KATEDRÁN (1919—1929) Élénk és tevékeny szerepvállalása a 20-as évek helyi politikai életében nem térítette el sem főhivatásától, a tanítástól, sem a tényleges tudományos kutatástól. Tanártársai, igazgatója, tanítványai emlékezete szerint igazi pedagógus egyéniség volt. Egyéniségének ez a vonása csak a 20-as évek után bontakozott ki. Nemcsak az intézet kollektív munkájában vett részt, hanem az elemi iskolai és tanítóképző intézeti földrajzoktatás 1925. évi reformja megvalósításában nagy részt vállalt. Részben tanári munkájában, részben a pedagógiai irodalom művelésében, tankönyvek írásával segítette elő az elemi iskolai és tanítóképző intézeti földrajztanítást. Pedagógiai működésében, iskolai tanításban elért eredményeit saját felettes hatósága éppen úgy elismerte, mint az állami szakfelügyelet. Az általa írott módszertani és tankönyveket előbb a tiszántúli református egyházkerület, majd az egyetemes konvent ajánlása nyomán az egyházi elemi iskolák, tanító- és tanítónőképző intézetek egészen 1945-ig, sőt az állami tankönyvek megjelenéséig használták. Tanítványaival mindig a legjobb emberi közelséget ápolta. Ezt két területen sikerült megvalósítani. Az iskola gyakorlókertjének 1919—1922 között vezetője volt. Tavasszal és ősszel a három holdas tankertben az összes munkákat a növendékek 64. Ecsedi napló. DMNA. V. 99. 1927. dec. 27.; Hf. 1927. (IX. 295.) dec. 29.