Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)

A néprajz vonzásában

lótenyésztésnek a szarvasmarha- és juhtartás feletti elsőbbségét, amit szintén keleti hagyomány továbbélésének tekintett. A hézagos és nagyrészt feltételezésen alapuló megállapításainál sokkal értékesebbek azok a levéltári kutatásokra támaszkodó adatai, amelyekkel az állattartásnak a debreceniek gazdálkodásában viselt súlyát érzékeltette az adatai az állattartás XVIII—XIX. századi formáira jellemzőek. A néprajzi fejezetek sorát a hortobágyi pásztorokról adott szociográfiai hűségű jellemzés zárja le/'

0 Nagyon sajnálni való, hogy a hamarosan bekövetkezett első világháború miatt, a műnek szűkebb szakmai körkben nem lett viszhangja, mert az a maga idejében új szempontokat vetett fel. Emberföldrajzi, történeti, nyelvészeti és szociológiai fejtegetései mai szemmel nézve nem mindenben állják meg a helyüket, de egy mű értékét a saját korabeli tudományosságának színvonala határozza meg. Az pedig kétségtelen, hogy megállapításai a század első évtizedében elért eredményeken nyugodtak. A magyar néprajzi kutatásban akkor alapvető tájmonográfiának számított, eredményeit a későbbi kutatás is hasznosította. Ecsedi István maga sem látta ezt a munkáját lezártnak, élete utolsó harmadában foglalkozott azzal a gondolattal, hogy az anyagi kultúra kutatásában uralomra jutott történeti szemlélettel új kiadást készít belőle. Egyes fejezeteit meg is írta, de a befejezésben romló egészségi állapota, majd halála megakadályozta/'

1 A mű előszavában utalt már a nagy tervére: „mihelyt időm és körülményeim megengedik, az európai török-tatár ősfoglalkozású népeket fokozatosan tanulmányozni és a magyar néppel párhuzamot vonni"" 40. Ugyanott 237—269. és 270—277. 41. Hagyatékában számos jegyzetfüzete, kéziratos és nyomtatott anyag gyűjtése és 208 lapnyi terjedelmű, 7 fejezetre osztott (134 gépelt oldal) be nem fejezett kézirat található. DM Néprajzi Adattár. (DMNA) V. 19/1., 7., 45., 46., 69—74. számok. 42. Ecsedi I. 1914. V.