Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)
A néprajz vonzásában
A szűkebb pátriájában és a szélesebb szakkörökben nevét ez a vita tette ismertebbé. A magyar néprajztudomány nestora több ízben járt Debrecenben, két ízben a Hortobágyon is. Az ott folyó pásztoréletről csupán szórványos megfigyeléseket közölt, azok is inkább történeti jellegűek voltak, és közléseiben Zoltai Lajos által ismertetett adatokra támaszkodott. Az akkor még ismeretlen kutatási naplója szerint is lesújtóan nyilatkozott a hortobágyi pásztorélet elfajulásáról." 8 Rövid tartózkodásai alatt mégis felkeltette a figyelmet a civisgazdák és a talyigások akkoriban még minden nap látható sajátos fogatolási módja, amelyben szerinte az ősi lovas-nomád szellem máig élő hagyománya nyilatkozott meg. Mielőtt megírta volna az 1910-ben megjelent tanulmányát a debreceni lófogatokról, két debreceni adatszolgáltatóhoz fordult. Az egyik Széli Farkas táblai tanácselnök volt, a másik Zoltai Lajos, a városi múzeum őre. Zoltai Lajos — az öreg tudós •—' levelekben adott utasításahiz híven kikérdezte a fogatosokról, a fogatolási módokról, és a lószerszámokról a nagyobb civisgazdákat és kocsisaikat. Számos rajzot és fényképet készített a debreceni fogatokról. A rajzok vázlatai és a fényképek lemezei ma is megvannak a Déri Múzeumban. 29 A néprajzi kutatásban Herman Ottó korábban is szívesen vette a nem szakértő, de érdeklődő laikusok segítségét. A kutatásnak ez a módszere, ez előre megfogalmazott feltevések igazolására szolgáló adatok csoportosítása és ezekből levonható következtetések váltották ki Ecsediből az ellenkezést, amelynek elég tiszteletlen módon hangot is adott. A tanulmány bevezetőjében kiemelte, hogy olyan tárggyal foglalkozik, amelyben gyermekkora óta benne élt, maga is gyakorolta. Ha kérdezésre került a sor, elsősorban az abban a dologban járatos emberektől 28. Naplója hortobágyi vonatkozásai. Ethn. 1956. (LX, VII.) 132—153. 29. Herman Ottó. Debreceni lófogatok. Bp., 1910; Zoltai Lajos: Herman Ottó és Debrecen. Déri Múzeum évkönyve (DMÉK) 1935. 107—109.
