Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)
Származása, iskolai évei
felül magasabb iskolába küldje. A későbbi író Móricz Pál — ezidőtájt debreceni újságíró — 1904-ben írta róluk: „Gazdag, sőt dúsgazdag polgárság lakik itt, de nem éreznek vágyat a művelődés iránt. A felsőbb iskolák padjaira még ma is csak tévelygő megbámulásra érdemes fehér hollóként telepedik az igazi civis fiú." 8 A város értelmisége máshonnan származik. Igaz, ez a jövevény értelmiség nemcsak nagymértékben asszimilálódott a sajátos debreceni szellemhez, de ha az eredeti tősgyökeres debreceniek közül valakit kiemelkedni látott, jó kritikai érzékkel igyekezett maga közé emelni. Zoltai Lajos sem volt eredetileg debreceni, de azzá lett és Löfkovits Artúr igazgatóval együtt egyengette a törekvő ifjú civisivadék útját. Igaz, hogy akkorra az már valóban sokat ígérő tehetségnek látszott. A megbízás idején 27 éves és félévtizedes tudományos munkásság áll mögötte. A debreceni ref. egyház anyakönyvei szerint 1885. szept. 20-án született, Debrecenben a Mester u. 1241 számú házban (ma Mester u. 23.), és rá egy hétre keresztelte meg Dicsőffy József segédlelkész, a debreceni civis asszonyok aranyszájú papja. Apja István, anyja Szűcs Erzsébet, földműveseknek vannak bejegyezve, keresztszülei is ebből a körből kerültek ki. 0 A szülőházát Zoltai Lajos, aki még eredeti alakjában látta, sikerült tollrajzban örökítette meg. A vele egy sorban levő, másik három házzal együtt, jellegzetes kerekkapus, három ablakos civis ház. Alaprajzát, szabadtűzhelyes konyhájának berendezését már ethnografusként maga közölte a debreceni építkezésről szóló cikkében. 10 Ha más nem, maga a lakóház árulkodna a család életformájáról. Apját Zoltai Lajos még ismerte, igen élces, viccelődő, elmés ember volt, ráütött István fia is". 11 Lehet, hogy ez a jellemzés illik apja fiatalabb korára, de már 8. Debrecen, 1904. márc. 16. 9. TREL. I. 99/a. 32. sz. 10. Né. 1912. (XVI.) 166., 175., 178. (7., 13., 16. ábrák). 11. Zoltai Lajos, Debreceni Képes Kalendárium (DKK) 1933. 83—88.