Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)

Bevezetés

A körlevél szerint a városi múzeumoknak két osztálya van: 1. a régiségtár, 2. a néprajzi tár. A régiségtár a Debrecen határában fellelhető ős- és népvándorláskori leleteket gyűjti, és itt végez ásatásokat. A néprajzi tár gyűjtőterülete jóval szélesebb, mert kiterjed Debrecenen túl a Nyírségre, a Hajdúságra, a Nagy-kunságra, a Sárrétre és az Érmeilékre, Gyűjtőköre a paraszti élet és kismesterségek tárgyait foglalja magába, az ősfoglalkozásokat éppen úgy figyelembe veszi, mint a céhes ipar termékeit. Különös figyelmet fordít a népművészet és népszokás tárgyaira, a lakóház, lakásberendezés, a ruházkodás és táplálkozás kutatására. „Ide tartoznak minden olyan eszközök és szerszámok, amelyek házilag vagy kismesterségekkel állítanak elő, vagyis nem gyári munkák. Lehetnek ezek állattenyésztés, vadászat, halászat, földművelés körébe vágó eszközök és szerszámok; bútorok és konyhai felszerelések; fonó-szövő és más házi s kézműipari eszközök és művek; a népviselet tárgyai (ködmönök, bundák, szűrők); apró csecse-becse tárgyak (erszények, késhűvelyek, pipák, beretvetartók, bütykösök stb.); magok csinálta gyermek játékszerek; céhemlékek (ládák, táblák stb.)

4 A körlevélben vázolt gyűjtőkör figyelembevételével a vallásés közoktatásügyi minisztérium a főfelügyelőség útján 1907 óta a múzeumot gyüjteménygyarapítási célokra rendszeres államsegélyben részesítette. Régiségtan gyarapításra 1000, néprajzi gyűjtésre pedig 500 koronát utalt ki évente.

5 A városi múzeum évi jelentései ugyan beszámoltak a néprajzi tár gyarapodásáról, mégis a múzeum vezetői és a múzeumok országos főfelügyelője a több megyére kiterjedő gyűjtőterület ellátását, a rendszeres szakszerű gyűjtést és gyarapítást úgy látták biztosítottnak, ha Zoltai Lajos mellé még egy törekvő ifjút alkalmaznak, aki a múzeumőrt szakmai munkájában segíteni tudja. 4. Múzeum és Könyvtári Értesítő 1907. (I.) 110. 5. Múz. és Könyvt. Ért. 1908. (II.) 180.