Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)

Az ember és a tudós

az idejében érkezett orvosi segítség következtében ez még nem lett végzetes. Hamarosan, három heti lábadozás után ismét bejárt hivatalába, de mozgása vontatott, örökké vidámságra hajló természete búskomorrá vált. Barátainak egyre gyakrabban emlegette, s már szójárásává vált: „jó neked, mert fiatal vagy, egészséges vagy .. ." Ezt az életérzést nyilván betegsége okozta, hiszen ha jól meggondoljuk, ötven évével akkor volt élete legjobb férfikorában. Még részt vett barátja, Káplár Miklós halála első évfordulóján a hajdúböszörményi görög katolikus temetőben az általa elkészíttetett síremlék felavatásán, de régi egészségét, munkabírását nem nyerte többé vissza. A hivatalában minden kicsiség felizgatta, és alig tudott lecsillapodni. 1936. május 17-én este szokása szerint elballagott a kávéházba és néhány óra múlva hazasétált. Vétkezés közben érte a harmadik agyvérzés, senki nem volt mellette, eszméletlenül feküdt a padlón az ágya mellett. Hajnalban találtak rá, kivitték a klinikára, de már nem tudtak rajta segíteni. Tüdőgyulladás végzett vele másfélnapi eszméletlenség után. Temetése május 21-én délután 4 órakor volt. Ott volt a város minden rendű-rangú embere, mintha érezték volna, hogy Debrecen múltjának egy darabját teszik sírba vele. A hivatalos város, az egyetem, a debreceni egyesületek búcsúztatója után dr. Györffy István a Nemzeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum nevében vett búcsút tőle, az egykori politikai küzdő és gazdatársai nevében Vásáry József felsőházi tag küldte utána a végső üdvözletet. A város díszsírhelyet adományozott neki. A helyi lapok megemlékezésén kívül Szilády Zoltán a Földrajzi