Mező Szilveszter szerk.: Hátizsákkal és bakancsban a Föld körül. Balázs Dénes világjáró geográfus (Debrecen, 2007)

Kubassek János: Dr. Balázs Dénes Debrecentől Érdig – öt világrészen át

már előre sejteti a szélesebb távlatokat érintő kutatási szándékot. A földrajzos diploma nyomatékosította Balázs Dénes szakmai súlyát, s így további kutatóútjait doktori disszertációja anyagának összegyűjtése érdekében szervezhette. Egyetemi doktori értekezését „Karsztkorróziós problémák" címmel nyújtotta be az ELTE Doktori Tanácsához és 1964-ben védte meg. Kutatótársa és egyik követője, Móga János értékelése szerint: „Több címre és jobb állásra nem pályázott, a formaságokra és külsőségekre nem sokat adott, pedig tudásával, szorgalmával és a természettudományok iránti elkötelezettségével akár akadémikus is lehetett volna. A függetlenség és szabadság útját választotta, annak minden előnyével és keservével együtt. Egész mozgalmas életét a karsztkutatás és a tágabb értelemben vett geográfia szolgálatának szentelte. Balázs Dénes intézeti-intézményes háttér nélkül, csupán a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat, a Magyar Földrajzi Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia erkölcsi támogatására számíthatott. A magyar földrajztudomány történetében nincs még egy olyan személyiség, aki ilyen szerény erőforrások birtokában ilyen hatalmas, szerteágazó életművet alkotott volna, mint ő. Hajóstoppal Indonéziában A Nemzetközi Földrajzi Unió 1963-ban, Stuttgartban megrendezett karszt szimpóziumán Szabó Pál Zoltán (1901-1965) professzor és Balázs Dénes képviselték a magyar geográfiát. A tanácskozás két tekintélyes személyisége, Herbert Lehmann és Jean Corbel vitája a trópusi és a hideg égövi karsztosodás témájában jelentős érdeklődést váltott ki. A német professzor vetette fel, hogy szélesebb körű karsztvízelemzésekre lenne szükség,