Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Barátság versekben és levelekben

indítja az új Tanút, s a részletes tervéről is beszámolt. Ezt az alkotói hangulathullámzást követi a vers. A ravaszok, a tolvajok, a „puma-petőfik" látszólagos győzelme ellenére immár sokadszor alkotásra buzdítja Németh Lászlót, akinek 1942 októberében 19 hónapos Kata leánykája meghalt. Erre az alkalomra írta A kis Kata sírkövére" c. epitáfiumot. Közben Németh László, illetve felesége szőlőt vásárolt a Bocskaikertben. Erre Gulyás beszélte rá a balatonszárszói konferencián. Némethnek mindig is dédelgetett tervei közé tartozott egy olyan falanszter, ahol ő afféle népfőiskolát valósíthat meg... Gulyás a Könyv és fák köpött c. versét ajánlja „77s%ántúli Németh Lászlónak, CS.V.M. igéivel a% új élet elé." Mint látható, barátját azonnal szereppel ruházta fel Alföld-Tiszántúl mítoszában. A vers ugyanakkor kedvcsináló a kertészkedéshez, a valódi „cseresznyéshez": Hagyd az írást, hagyd a könyvet, a szjp felhőknek köszönd meg hogy jönnek a homályhói: búvik a rúg a fából. A természet üde, eleven képeivel csalogatja barátját, a vers azonban csupa irodalmi reminiszcencia. Németh 1943 tavaszán egy időre csakugyan leköltözött a Bocskaiba, s már itt várta egyetemi pályázatáról a kari döntést. Az eredmény ismeretes. Ebből az alkalomból írta Gulyás a Trofesszpr Németh Lászlónak c. ódáját, amely a versciklus egyik kiemelkedő darabja. Németh pontosan érzékeli, hogy Gulyás verse a vigaszé, de egy kicsit a megkönnyebbülésé is. Gulyás ugyanis a Debrecen-eszme győzelmének, a tiszántúli gondolat (tehát a maga) diadalának könyvelte el, hogy híres barátja a Bocskaikertbe költözött. Közismert viszont, hogy a költő megkülönböztetett ellenszenvvel viseltetett az egyetem iránt, így aztán már-már örült - a szíve mélyén biztosan —, hogy Németh nem lett az utált intézmény professzora, noha barátja kudarcát más szempontból a sajátjaként élte meg. A többes szám a teljes azonosulásra utal. A vigasztaló szándék, mint versindító helyzet, ismét alkalmat adott rá, hogy ars poeticáját összegezze: Nem kell minékünk egyetem, a mi egyetemünk az esték, a mi hazánk Ó-Debrecen, hazánk az Ó-Egyetemesség. E feminin jellegű barátságot, ragaszkodást csak úgy érthetjük meg, ha tisztában vagyunk a két író „elvarázsolt" személyiségével, ideákra hangolt lelkületével: „visszük Platót, az Ideát... futunk a gondolat magányán, a mi katedránk a magány. "