Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

A debreceni katedra

Németh kezdetben ódzkodott a pályázattól, s csak fokozatosan kezdte beadni a derekát. A nyugdíjazását kérő Pap Károlyt a kar az új tanév első rendkívüli ülésén, 1942. szeptember 9-én búcsúztatta, egyúttal a dékán felkérte, hogy az 1942/43-as tanév első félévében, immár nyugdíjasként, tartsa meg az órákat. Ugyanezen a kari ülésen, amelyen Karácsony Sándor először vett részt teljes jogú professzorként, azaz mint nyilvános, rendes egyetemi tanár, az irodalomtörténeti tanszék betöltésének előkészítésére dr. Szabó Dezső dékán elnökletével a kar bizottságot jelölt.

3 amelynek tagjai dr. Hankiss János, dr. Fest Sándor, dr. Pukánszky Béla, dr. Bárczi Géza, dr. Szabó Árpád professzorok. Az előkészítő bizottság még aznap összeült, „s úgy határozott, hogy az üresedésben lévő magyar irodalomtörténeti tanszéknek meghívás útján való betöltését javasolja, ha dr. Zsigmond Ferenc el nem fogadná, a bizottság a tanszéknek pályázat útján való betöltését javasolja. Elnök jelenti, hogy dr. Zsigmond Ferenctől nem kapott a bizottság igenlő válasz}. A kar a dékán bejelentését tudomásul véve, a bizottság javaslatához egyhangúlag hozzájárulván, elhatároz^) hogy a megüresedett magyar irodalomtörténeti tanszéket pályázat útján tölti be, ezért kéri a VTC Miniszter Urat, hogy a mellékelt pályázati hirdetmény (a. mellélet) szerint a magyar irodalomtörténeti tanszékre a pályázatot kiírni szíveskedjék. " Minthogy az elnök a bizottság megalakulásának napján már ismerte Zsigmond Ferenc válaszát, látható, hog)

7 informálisan már hamarabb elkezdődött a tájékozódás az utódlás ügyében. Bizonyosra vehetjük, hogy ha Zsigmond Ferenc elfogadja a meghívást, a kérdés lezárult volna. Nincs abban semmi meglepő, hogy

7 a kar egyik jó nevű magántanárának ajánlotta fel a katedrát. Zsigmond Ferenc (1883-1949) 1906-tól 1922-ig a karcagi gimnázium, 1922-től 1934-ig a debreceni Református Főgimnázium tanára. 1923-ban a Debreceni Tisza István Tudományegyetemen magántanárrá habilitálták. 1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1943-ban rendes tagjává választották. 1930-ban címzetes rendkívüli tanárnak nevezték ki. Több nagy- és kismonográflát írt: Vörösmarty Mihály, Lévay József, Vas Gereben, Jósika Miklós, Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Herczeg Ferenc stb. Az ő nevéhez fűződik az első Jókai-monográfia is. (1924) A maga korában népszerű volt Az_Ady-kérdés története c. könyve. (1928), akárcsak A magyar nemzeti irodalom története I—II. c. középiskolai tankönyve. Meglehet, a Zsigmond Ferencnek szóló meghívás csak amolyan formális tiszteletkör volt, számítani lehetett ugyanis Zsigmond akadémikus elutasító válaszára, hiszen 1934-ben azért kérte nyugdíjaztatását fő álláshelyéről, mert idegrendszere nem bírta sem a közéleti súrlódásokat, sem a diákokkal való mindennapos bíbelődést.

4 4 Zsigmond Ferenc neve sem Barta János, sem mások dolgozatában, sem az emlékezésekben nem merült fel. Utal rá azonban Némedi Lajos: „(...) A debreceni egyetemen Pap Károly nyugalomba vonul. Nehezen ellenőrizhető források szerint az egyetem kísérletet tesz arra, hogy címzetes rendkívüli tanárát Kunhegyesről Debrecenbe hívja a katedrára. E misszióra Révész Imrét kérik fel. Zsigmond Ferenc azonban már belefáradt az életbe, Kunhegyest nem hagyja el.(...)" Zsigmond Ferenc pályája. Alföld, 1983/7. 58-65