Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Debreceni fogadtatása és kapcsolatai (1938-1944)

mi cikk néhány érdekes történelmi és irodalomtörténeti adalékát, továbbá az anekdotának, mint műfajképző szerkezeti modellnek a védelmét, az író elmerült a „híg magyarság" mítoszában, néhány szélsőségesen szubjektív állítástól sem tartóz­kodva. Például: )t A három utolsó s%á%ad három legnagyobb hatást tett magyarja: Rákóczi Ferenc, a% önvallomások nemes vívódója, Kossuth, a nagy színész nem^ets^uggeràtor, s Szabó Dezső, a győztes kveruláns... " Ezzel szállt szembe a vitázó, aki így fejezte be hozzá­szólását: „Kölcsey üzenete, a szent négy szv egy évszázada él és hat, Németh Fásuló üzeneté­nek, a botorul egymáshozfüggesztett névháromságnak eg évig sem szabad élnie és hatnia. ' 0 A Tiszántúl Németh Lászlóért Minthogy a zsidótörvények értelmében előbb a Debreceni Független Újság, majd rövidesen annak utódja, a Tiszántúli Független Újság is megszűnt, 1941. február 4­én egy református szellemű napilapot indítottak Debrecenben, Tiszántúl néven. A lapnak meghatározó munkatársa lett Juhász Géza és Gulyás Pál. Az újság 1942. január 3-ától A népi Magyarország független napilapja jelzéssel továbbra is a Debreceni Református Lapkiadó Társaság Kft. kiadásában jelent meg, s felelős szerkesztőként és kiadóként változatlanul Kovács József jegyezte, de valójában Simándy Pál (Gombos Ferenc) szerkesztette, szerkesztőbizottság támogatásá­val. Ennek tagja volt Juhász Géza, Kodolányi János, Németh László, Pálóczi Horváth Lajos, Szij Gábor, Veres Péter. 31 A lap 1942. július 31-én szűnt meg. Németh a megbízatásnak formálisan tudott eleget tenni, Kodolányi és Veres Péter fontos cikkeket írtak a lapba. Németh Lászlónak három írása jelent meg: Tábor vezérek nélkül, A jobbak egységéért, A forró középkor. Mindhárom valamelyik nagyobb munkájából kiragadott részlet. Annál többet foglalkozott vele az újság. Még arról is hírt adott, hogy 1942. január 17-én lesz a Cseresnyés, „amely tulaj­donképpen testvére a Kisebbségben c. könyvének" (?!) bemutatója a Nemzeti Színházban. 32 Később magáról a bemutatóról két kritikát is közölt. ,^A Cseres­nyés nem az az iskola s dráma, amelyet a kaptafa szerint lehetne bírálni. Annyira nem az hogy talán még a négy felvonásra tagoltság is ezf hangsúlyozz?- Az első felvonás ugyan tiszfa expozíciószerűen indul meg de már ott kirobban forró levegőjével a dráma, s ezúttal nem a szpkvcinydráma. Az író világosan megmutatja, hogy nem a külső körülmények alakító erejét akarja számba venni, s nem a vaksors, végzet mozgatja színművét, hanem az alakok benső törvényeinek engedelmeskednek, s ettől mozdul a dráma. (...) így válnak a szfnmű alakjai tulajdonképpen szimbólumokká. Ezfk az alakok nyilván nem beszélhetik a maguk nyel­vét, mint egy naturalisztikus drámában. Tizeknek az író nyelvét kell beszélniük, az alkotta őket, s az ő mondanivalóiért vannak a színpadon. Aki előtt ez a nyelv a maga tömör vereté­30 Németh László három nagy magyarja. Db. 1941. szept. 19. 3 31 Tiszántúl, 1942. január 3. 32 A Cseresnyés. Tiszántúl, 1942. dec. 16. 7

Next

/
Thumbnails
Contents