Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Debreceni fogadtatása és kapcsolatai (1938-1944)

Németh a Téli hadjárat c. könyvében (Tanú-könyvtár II. 1940.) megemlékezett Debrecenről, mint „magyar sziget"-ről. A szót szellemi társaság értelemben használta, s összevetette a szegedi és debreceni szigetet. Az összehasonlítás a debrecenieknek kedvezett, mert őket nem szívta fel a Siker, azaz Budapest, ellenben egyetemük révén egy új szellemi elitet képeztek. A nemzet olyan idők előtt áll, amikor ez a szigetes szerkezet lehet legnagyobb ereje. Mindezeket egy három hasábos névtelen cikk ismertette, de stílusából könnyen rá lehet ismerni Gulyás Pál szerzőségére. Az írás befejező része Németh Lászlót szinte debreceni díszpolgárrá avatja: „Egész élete munkássága, a Csokonai--Fazekas-Toldi körhöz való szellemi viszonya, s a debreceni élő írógárdához fűzött elvi magatartása mind egyaránt feljogosítják őt arra, hogy Debrecenről, mint a saját lelki ügyéről beszéljen. '

£5 1939-ben jelent meg a Szerdai fogadónap c. regény, mely a Kocsik szeptemberben és az Alsóvárosi búcsú folytatása. Ezt a könyvet a debreceni literátorok közül Kardos László értékelte.

26 Kardos a regényciklus második részét, az Alsóvárosi búcsút vélte a legsikeresebbnek, a Szerdai fogadónapot inkább műfajilag tartotta izgalmasnak, amelyben alig van a régi értelemben vett epika, helyette az író az analitikus esszé módszerével rajzolja meg egy sokra hivatott fiatalember belső kibontakozását, olykor „kifeledkezve" a regényírásból, Pétert eltüntetve a szellemtörténeti hipotézisek mögött. Sajátos megfigyelése: „Németh Lászlónak minden írását, új regényét is jellemzi, hog az, író a témája glóbusát nem annak valamely belső pontjából, hanem mindig kívülről, pontosabban felülről szemléli. (...) Ez az eltökélt és szenvedélyes fölénytartás, amely olyan bonyolult és dús tehetségnél, amilyen Németh László, persze ezer és egy álarcban jelentkezik, állandó kritikai résen állásra készteti, még saját regényhőseivel szemben is. Azpknak az író alatt kell maradniuk. Legszebb mondataikat és legtisztább szándékaikat is gyanakvássalfogadja, s gúnyos bírálattal vagy el- és lenéző vállveregetéssel kíséri. Mintha attól tartana, hogy az olvasó a figurák szellemi szintjében, tudásában, felfogásában az író szellemi szintjét, tudását, felfogását érezhetné. .. " S bár Kardos a ciklus egy másik darabjának adta a koronát, nem takarékoskodott a dicsérettel e regényről szólva sem: „Gazdag a Németh László regénye alakokban, gondolatokban, lelki rajzokban, megfigyelésekben és tudományos ismeretekben egyaránt, de leggazdagabb képekben. Metaforákban bujálkodó, bátor és eredeti hasonlatokat pazarul ontó nyelvének keresve is alig találni párját. (...) Életnek, természetnek, tudománynak minden zugából két kézzel markol. Inkább a túlsága fáraszt. Jólesnék egyszer-egyszer pihentetőül néhány stiláris kincsekben, metaforás szenzációkban szűkölködő, egyszerű szürke mondat. " A Minőség forradalma c. tanulmánykötet Németh László egyik legkarakterisztikusabb munkája. Debreceni visszhangja ehhez képest feltűnően halk, az első kiadás egyetlen kritikája is erdélyi lapban látott napvilágot róla a fiatal Balogh 25 Debrecen a magyar irodalmi érdeklődés homlokterében. Tiszántúli Független Újság, 1940. június 16. 6 26 Kardos László: Szerdai fogadónap. Nyugat, 1940. máj. 1. 262-264