Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
Író és város szövetsége 1931-1944
óriásnak ez a találkozása oly feszítőén érdekes volt, Németh László gondolatai oly mélységekbe világítottak bele, hogy a közönség lenyűgözve hallgatta végig a külsőségeiben is drámaian hatásos előadást. Kondor Imre, az Ady Társaság irodalmi osztályának új tagja olvasott fel ezután Németh Tászjóról, s igyekezett megállapítani azf a nagyszerű hivatást, amely erre a nag' íróra a mag'ar életben vár. Parragh Lász/ó (...) viharos szenvedéllyel adta elő Németh Tász/ónak és Gulyás Tálnak néhány remek költeményét, teljesen magával ragadva a közönséget. De az elragadtatásnak még magasabb foka is van, ezt mutatta az a tomboló ünneplés, mely az ismét dobogóra lépő Németh Lász/ót köszöntötte. Németh Tász/ó A magyarság pusztulása címen tartotta meg második előadását, mely azt a szjórnyű igazság erejével ható gondolatot fejezfe ki, hog' a magyarságnak lelki betegségben kell elpusztulnia, mert intelligenciájának nincs sem erkölcse, sem öntudata. A csodálatos hatású előadás titán példátlan dolog történt, a közjjnség ráadást követelt a felolvasótól, aki eg' mély humoreszk útirajz; Zal elégítette ki az ellenállhatatlan követelést. " A közönség joggal lelkesedett: egy teljesen új, eredeti szemléletű Ady-előadás részese lehetett olyan pillanatban, amikor egyre ritkábban emlegették a költőt. Németh László Ady magányosságát, rokontalanságát hangoztatta, aki Isten szörnyetegének nevezte magát. Sajátos jellemzése: ,/idy igazj vidéki — de azpkhoz a régi magányukban kotló vidékiekhez hasonlít, akik beszagoltak valamelyik középkori egyetemre, aztán elhúzódtak a falujukba, s új bölcseletet csináltak a fejükben megindult e fedésből. " Ady zseni — állítja. „Ha ő nem, hát ki?" Bizonyítja azt is, hogy nagy gondolkodó, bár a költők nem filozófusok. „Szörnyeteg és gondolkodó." — differenciálja korábbi megfigyelését. Költészetében a magyar sors eszmél. Nyugatra hajtotta a magyart, de közben ősibb kultúrák felé bocsátott gyökeret. A magyar önismeretnek aligha van mélyebb forrása Ady költészeténél, ő a magyarság igazi felfedezője. E debreceni szereplése alkalmával Pongrácz Kálmánnak azt ígérte, „hogy a Tanú II. évfolyama már új munkatársak bevonásával és tartalmának kibővítésével fel fogja ölelni a közép-európai népek irodalmának ismertetését és propagálását is mindaddig, míg két-három év múltával és a dunai nemzetek íróinak bevonásával egy több nyelven megjelenő folyóiratot lehet Budapesten megjelentetni. Ennek a folyóiratnak hazai vonatkozásban még az is feladata lett volna, hogy megnyilatkozási teret adjon az új nemzedék elitcsapatának, s így 7 előkészítse a „minőség" forradalmát is a középszerűek, mai tehetedenek egyeduralma ellen." 44 Pongrácz Kálmán a Csuka Zoltán szerkesztésében megjelenő Táthatárc. folyóiratban tette közzé Németh Lászlóhoz írt nyílt levelét, amelyben a Tanú helyett egy nemzedéki folyóirat kiadására bíztatta. Itt fontos megjegyezni, hogy a debreceniek folyóirat alapítási terve már elképzelhetetlen Németh László nélkül, amit Németh országos hírneve és szellemi értelemben vett organizátori képessége magyaráz. A tervezgetés tehát tovább folyt, egyre többet levelezett róla 44 Batai. m. 111
