Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Szemelvények, dokumentumok

egyedül Karácsony Sándor szavazott, ő a fellebbezés jogával is élt; az akkori minisztert állítólag rá is lehetett volna venni a hivatalos jelölt mellőzésére, én persze nem kértem ebből a dicsőségből. (Bocsk.ay-k.ert) Jó néha újságot olvasni, legalább megtudom, miért vagyok itt. Az egyikben azt olvasom, hogy eljöttem darabom hőse után. A Cseresnyés írója annyira beleszeretett a színpadi farmjába, hogy fölcsapott a Bocskai homokján Cseresnyés Mihálynak. (...) Nyílván azért vagyok itt, mert mindig ide készültem. A rossz közérzetem úgy tudta, hogy 1935 táján lett égető terv ebből a homályos készülődésből. (...) Ha valamelyik hősöm után jöttem ide, hát ő az: Boda Zoltán. (Mit keresek a Bocskaiban? 1943) Gulyás Pálék hívták fel a figyelmemet a Bocskaikertre, nem bántam meg, hogy idejöttem. A lakosságban is van valami kedves demokrácia, ahogy eddig láttam. A szőlőmunkás és a gazda között nincs meg az a rettenetes társadalmi különbség. (Interjú, 1943) Csak a könnyeimet küldhetem hát a sírodhoz, Pali; amint a Bocskai-kerd kedves dűlőinkre is csak a sóhajtásom jutott el az idén, te drága éteri ember, aki egymagad töltötted meg a számomra értelemmel a barát nevet, mely egy halott arc emlékén kívül puszta hangzat lesz ezután megint. (...) Mit mondhatnék e dzenhat év után a sírod szélén, Pali, amivel szemben a te pátoszt csendesítő szelíd mosolyodat nem látnám felvillanni? (...) Tegyek fogadalmat a város helyett, mely csak bohócsipkában tűrte bölcsességed, hogy összegyűjtött szavaidból tanulja ezután jobbik lelkét? De megkövethedek-e írótársaink képében, elismerve végre, hogy nemcsak költőnek voltál a legtisztább s gondolkozónak a legegyetemesebb közöttünk, hanem ritka, vigasztaló példája a lélek győzelmének... (Búcsú Gulyás Páltól, 1944) Utoljára (s először életemben) a Bocskay-kertben voltam ily közel a boldogsághoz. De akkor súlyos feltétele volt a boldogságnak: a családomnak kellett volna beleállnia a játékomba. (1945. október 6. Hódmezővásárhely — Boldogság szigete) Kérésednek, sajnos, nem tehetek eleget. Épp a tavaszi egy-két szereplésem meggyőzött róla, hogy nem szabad többé közönség elé állnom. Az egészségem sem olyan megint, hogy a leutazást, kétnapi beszédet jól bírhatnám. Azért vála-