Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Szemelvények, dokumentumok

Juhász Géza: Népi írók 23 (...) Népi író? Ez ellen is tiltakozott már. (...) Németh László műveltebb minden urbánusnál. (...) Németh László szervesen fejlődött, nemcsak fölfele lombozott, lefelé is szétterjesztette mélyen a gyökereit: Prousttal egy időben fedezte fel a magyar protestantizmust és Csokonaiékat. Debrecenhez, amelynek a szomszédságában ma él, jó ösztöne vonzotta, kezdettől fogva. A nyugati nagypolgárság alkonyóráiban itt még van egy városi életforma, amelynek nagy esélye, hogy nem szakadt el a földtől soha. (...) Németh elsősorban gondolkodó, de azért még a tanulmányain is folyton ott csillog a művészi fény. Tulajdonképp egész pályája, minden alkotása szételemezhetetlen egység. Bata Imre: Németh László: Bűn.

24 Intellektus és visszafojtott belső szenvedély alakította ezt a könyvet, nagy művészettel megalkotott írás, sötét, levegődén világ, feszülő, keményen ragyogó stílus. Egyik pillanatban azt hinnéd, hogy esszét olvasol, a másikban drámai feszülését látod emberi cselekedeteknek. Különös kettőség, nyugtalan vibrálás... Nem is regény a szó szokott értelmében. (...) A „lehetedent" ott győzte le Németh László, hogy nagy művészi becsületességgel az igazat írta, a valóságot engedte érvényesülni önmagával szemben is. A művészi alakításban érvényesülő realizmus ellenes hatások a valóság izzó tüzében acélosodnak vissza realizmussá. A forma természetesen alakul a bonyolult világnézeti, esztétikai szubjektív összetevők valóságnak való alárendeltségében. Valóban nem regény a megszokott értelemben, de így többet kifejez, az író művészi, emberi küzdelmeit is. Az író lelkiismerete. Becsületessége csillog ebben a regényben, de mélységes lés igaz az emberábrázolás is. Nem olvasmányos könyv, de aha az ember egyszer belekap, nem tudja letenni.' Vekerdi László: Égető Eszter

25 (...) Az Égető Eszter Németh László regényei sorában talán leginkább a Gyász és az Iszony mellé állítható. Mind a három regényben egy érzékeny, a környezeténél finomabb és értékesebb nő lelkén keresztül vetülnek társadalmának előítéletei, hóbortjai, szenvedései és aljassága. De az alak egyre gazdagodik Égető Eszter felé. Az a nagy, fényes, emberi melegség, ami olyan meghatóan széppé teszi ezt az női alakot, Németh László egész regényírói oeuvre-jében itt jelenik 23 Bp. 1943 24 Alföld, 1955/ 97-98 2

5 Alföld, 1957. 1. 14-16