Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Szemelvények, dokumentumok

Karácsony Sándor: Hozzászólás a Cseresnyés-ankéthoz 19 „(...) A Cseresnyés magyar dráma, másforma, mint az indogermán drámák, mások a törvényei. Ha csak azt nem mondjuk ki kategorikusan, hog}

7 a dráma az indogermán drámával egyenlő, nem mérhetjük a Cseresnyést idegen mértékkel. (...) Nagyon szép és nagyon jó dráma a Cseresnyés, mert hibátlan és belőlről kifelé épült a szimboliszdkája. (...) A szimbólum hibátlan, mint már föntebb is mondtam, mert az élet összes alaprelációjába behelyettesíthető. A családba, a mai magyar kollektív életbe, az örök magyar sorsba, az egyetemes emberi létbe. (...) A szimbólum nemcsak tökéletes, drámai is. A relációk végzetesek, ez okozza a tragédiát. (...) Mindenki meghal a végén, maga Cseresnyés is, mert az újjászületett ember régi életében meghal, különben nem lehetne újjászületés. Úgyszintén a nyelve is gyönyörű ennek a drámának, mert megint magyar drámai nyelv. (...) tett pótló nyelv. Ismét magyar drámai sajátosság: a színpadon tilos a sok jövés-menés, ágálás, gesztio, általában: tilos a felesleges történés. A színpadon csak beszélni szabad, jószerint egyes egyedül csupán csak beszélni. (...) A magyar drámában a drámai dialógusban megy végbe a dráma. (...) Juhász Géza: Nép és középosztály. Mély magyarok, híg magyarok.

20 (...) A fajtáknak, nemzeteknek ez a mély rétege: a nép. Mégse gondoljuk, hogy ami népi, az már mély is. Még kevésbé, hogy mély csak a népi lehet. A mélymagyarság névadója, Németh László annyira nem akarja hátraszorítani a középosztályt, mágnásosztályt, hogy az ő mérlegén például mélymagyar Kemény Zsigmond, a báró, tele zsúfolt világkultúrával, viszont híg magyar (noha ennek a típusnak legragyogóbb képviselője) Németh László szerint Petőfi. Mély, ugyancsak őszerinte Széchenyi István, a gróf, s híg a kiegyezéses jogász: a különben parasztbölcsességű Deák Ferenc. Mellékes most, egyetértünk-e Németh Lászlóval ezekben a részletkérdésekben vagy sem. Határesetek, átmened alakok minden rendszerben vannak, anélkül, hogy a rendszer értékét veszélyeztetnék. (...) Szíj Gábor: A idea-ember szerelme

21 (...) Mi hát az, ami ebből a hétköznapi történetből közügyet csinál? Elsősorban is az, hogy Jó Péter nem akárki. Jó Péter még csak nem is az író. Németh László szívesebben igazítja és igazítaná a saját magatartását a Jó Péteréhez, mint azét 19 Tiszántúl, 1942. febr. 8. 7. Továbbá: Cseresnyés. Németh László színműve a Nemzeti Színházban. In: Magyarok kincse. 1944. 60-64 20 Tiszántúl, 1942. ápr. 5. 9 21 Jegyzetek Németh László új regényéhez. Tiszántúl. 1942. április 12. 7