Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Szemelvények, dokumentumok

időkeretet tágítja ki. Emberi Színjátéka hősét legkorábbi benyomásaitól holtáig elköved. Többi regény is kedvére kinyújtózkodhat az időben. Legrövidebb tartalmú köztük a Bűn, s a kötetbe kerültek között épp ez a legterjedelmesebb. Napló pontossággal részletezi építőmunkás főhőse élményeit, körültapogat, lemér minden útjába került követ. (...) Gulyás Pál: A magyar irodalom végső kérdései

15 (...) Németh Lászlót csak az érd meg igazán, aki belehelyezkedik könyvének alapgondolatába, sőt még inkább az, aki pályafutását elejétől mostanáig figyelemmel kíséri. Nincs idő rá? Beszéljen a legújabb Tanú önmagáért? Nincs joga egy írónak, hogy követtelje a folytatásnál az előzményt? Az ádagírónak tényleg nincs. A géniusznak igen. S a Tanúra a géniusz pecsétjét ütötte az idő. Merre halad a magyar szellem? Mi a célja a magyar irodalomnak? — ez Németh László pályafutásának alapkérdése, ezt a kérdést korrigálja állandóan, egy fölfelé ívelővonal irányában. Mi váltotta ki ezt a pályafutást? Mily gondolat volt az indulás start-pisztolya, (...) A magyar irodalom alkata és az alkat mélyén tolongó rejtett erők: erről az alapkérdésről Németh azóta sem felejtkezett el. Valódi eschatológia irodalmi síkon. (...) Kardos László: Szerdai fogadónap

16 (...) Németh Lászlónak minden írását, új regényét is jellemzi, hogy az író a témája glóbusát nem annak valamely belső pontjából, hanem mindig kívülről, pontosabban felülről szemléli. Ez a szemléled mód nála ösztönös is, programszerű is, és általa az író egy sajátos fölényérzést kíván magának biztosítani, sajátos fölényérzést, amelyre, úgy látszik, szüksége van, mint a tüdőnek a levegőre. Ez az eltökélt és szenvedélyes fölénytartás, amely olyan bonyolult és dús tehetségnél, amilyen Németh László, persze ezer és egy álarcban jelentkezik, állandó kritikai résen állásra készteti, még saját regényhőseivel szemben is. Azoknak az isó alatt kell maradniuk. Legszebb mondataikat és legtisztább szándékaikat is gyanakvással fogadja, s gúnyos bírálattal vagy el- és lenéző vállveregetéssel kíséri. Mintha attól tartana, hogy az olvasó a figurák szellemi szintjében, tudásában, felfogásában az író szellemi szintjét, tudását, felfogását erezhetni... (...) Gazdag a Németh László regénye alakokban, gondolatokban, lelki rajzokban, megfigyelésekben és tudományos ismeretekben egyaránt, de leggazdagabb képekben. Metaforákban bujálkodó, bátor és eredeti hasonlatokat pazarul ontó nyelvének keresve is alig találni párját. (...) Életnek, természetnek, tudománynak minden zugából két kézzel markol. Inkább a túlsága fáraszt. Jólesnék egy15 Napkelet. 1939. 193-199 16 Nyugat, 1940.