Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
Németh László és az Alföld
legnagyobb vívmánya éppen a% hogy rámutatott a ráció korlátaira. Itt tehát általános kérdésekről van spy, vagyis a 'harmadik út' koncepciójának legáltalánosabb elméleti értelemben vett megvalósításáról. " Bimbó „leleplezi" Németh László vallásosságát, a mítoszhoz való vonzódását, mint „a szubjektív jószándék és ap objektív lehetetlenség közötti nem dialektikus ellentmondás feloldását az illúzió szintjén", amely egyben, szerinte, drámáinak is gondolád gyökere. Elítéli romanűkus antikapitalizmusát, ami voltaképpen egyet jelent mind a kapitalizmus, mind a szocializmus elvetésével. „Ez magában foglalja impliáte a forradalmi proletariátus elvetését is. Innen egy lépés az értelmiség vezető szerepének hangoztatása, az nem lehet a munkásosztály. " Rovására írja, hogy elválasztja a magyar haladást a nemzetközi munkásmozgalomtól, de nem Európáétól, továbbá, hogy gondolatrendszerében kiemelt fogódzó a kultúra, a minőség. Ezek a kategóriák különösen ellenére vannak Bimbónak, mert szerinte ideológiai funkciójuk révén a magyarság vezető szerepét vannak hivatva sugallni és megvalósítani a kelet-európai kultúrkörben. ,^4-Z. e g^ s Z kísérletből adódik egy fontos filozófiai tanulság. Partikuláris érdekviszonyok talajáról indulva — még akkor is, ha ezeket gondolatilag egyetemeseknek tűnteik fel — nem lehet a nemzet, a társadalom haladásának kérdéseit sem megoldani, sem a realitás talaján az egyetemes emberi haladással, de még csak a korabeli tényleges európai haladással sem összekötni. " Egyszóval szőröstőlbőröstől utópiának minősíti a harmadik utas ideológiát! A tanulmánynak nem célja, hogy mélyrehatóan elemezze és szembesítse Németh László és a bíráló téziseit. Németh eszmerendszere, az objektivitást célzó közmegegyezés szerint is, valóban több utópisztikus mozzanatot tartalmaz, vitázni éppenséggel lehet vele. De a vulgármarxista teleológia alapállásáról, melyet Bimbó képviselt, eleve meddő a vita! magyar társadalom haladásának kérdéseit reálisan csak a munkásosztály bázisáról és érdekeiről lehetett és lehet megoldani elméletileg és gyakorlatilag egyaránt." — hajtogatja doktriner módon, makacsul a sematikus penzumot, figyelmen kívül hagyva a sajátos magyar társadalmi viszonyokat. A Trianon utáni Magyarországon a munkásság kb. egy milliós, míg a parasztság megközelítőleg 4 milliós osztály volt, noha nem egységes, hiszen 3 millió koldusról beszéltek, etnikailag viszont csaknem színmagyar. (Ezt csak azért említjük, mert Bimbó kifogásolja, hogy a harmadik utas eszmerendszer a kultúra csírahordozóinak a parasztságot tekinti). A 3 milliós nagyságrendű agrárproletáriátus szociális gondjainak megoldása ilyen formán nemzeti sorskérdéssé vált. A népi írók e történelmi feladat parancsát ismerték fel, ám reálisan járható útnak inkább a reformot és nem a forradalmat látták. Bimbó legnagyobb tévedése vagy szándékos torzítása: az 1945 utáni magyar társadalmi átalakulásban kizárólag a belső történelmi szükségszerűség érvényesülését, a törvény beteljesülését látja, holott egy külső erő, a Szovjetunió erőltette rá nagyhatalmi akaratát eg}' megszállt országra. Ami pedig a szocializmus elutasítását illeti, Németh éppenséggel egy minő-
