Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Németh László és az Alföld

ben c. színművét, bár a közlés ígéretével kérte el tőle, nyílván a (külső-belső?) cenzúra nyomására végül nyomdába sem adta. Ily módon Németh László-mű először csak 1956-ban látott napvilágot. Ez a II. József volt. 1 Bevezető szöveg vag)'- kommentár nem tért ki a rendkívüli alkalomra, mintha a világ legtermésze­tesebb dolga lett volna Németh-drámát közölni. De ne hibáztassuk a szerkesz­tőket, lehet, hogy ez is taktikus eljárás volt: nem akarták felhívni tettükre a fi­gyelmet még egy jegyzettel is, mert abban óhatadanul meg kellett volna jelennie valami indoklásnak, utalásnak, hogy eddig miért mellőzték Németh Lászlót. Különben nem ő volt az egyetlen jelentős, korábban elhallgattatott vagy perifé­riára szorított magyar író, akit az Alföld kényszerűségből mellőzött. Vele, pon­tosabban Bűn c. regényével, egy évvel korábban, 1955-ben foglalkozott Bata Imre abból az alkalomból, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó újra megjelentette ezt a regényét. „Nem véletlenül esett a Szépirodalmi Könyvkiadó választása Németh Lász/ónak éppen erre a regényére. A. Bűn a harmincas évek Magyarországának a képét tár­ja elénk, olyan korszakot, melyet nem lehet elégszer elébe idézni a mának, s nagyon szeren­csés, hogy a szemtanuk soka között Németh Lászlót is felvonultatják. " 2 A regény mélta­tó elemzését a fiatal kritikus így fejezi be: íme, így élt az elnyomott ember a har­mincas években."jellemző kritikusi attitűd és nyelvhasználat: csak így volt lehet­séges (érdemes) Németh Lászlóhoz közeledni, részben átvéve az uralkodó iro­dalmi diskurzus nyelvi formuláit, noha világos, hogy használójának gondolko­dásmódja (miként az íróé) az ellentétes értékpólust képviselte. Ötvenhat után Az 1957-es egyeden Alföld-füzet viszont félig-meddig Németh László-számnak mondható, hiszen ebben látott napvilágot Gulyás Pál szobájában c. nevezetes esszéje, több Gulyás Pál-vers kíséretében, s az ÉgetőEszter c. regényéről két kri­tika is. Az elsőt Vekerdi László írta, 3 idézve az írónak 1949-es Válasz-béli is­mertetését saját regényéről, ezzel is jelezvén, hogy valami rendellenesség történt a regény körül. Vekerdi azt is tudatta, hogy a nagyszabású mű már 1948-ban el­készült. Kritikáját három nagyobb gondolat köré csoportosítva eljut a regény nyelvének méltatásához, hogy végül a könyv megjelenését ünnepnek minősítse. Tóth Bélát, túl az író minden művének kijáró érdeklődésén, az a kérdés foglal­koztatta, mit érleltek az író műhelyében a hallgatás, a csend évei? A kritika első részében összevetést tesz az általa legutóbb olvasott Gide-könyv, a Vatikánpin­' Alföld, 1956/4. 1-43. 2 Bata Imre: Németh László: Bún. 1955/3. 97-98 3 Vekerdi László: Égető Eszter. 1957/1. 14-16 4 Tóth Béla: Égető Eszter. 1957/1. 16-18

Next

/
Thumbnails
Contents