Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Színművei a Csokonai Színházban

rigait, a legkonvenáonálisabb realista-pszjchologizáló stílus. " Tisztában van a kényszer szülte megoldásokkal, ám tény, hogy a játék szervezése így jószerint azzal telik el, hogy a játszó személyek egyik székről ülnek a másikra. A dramaturgia, hogy az esszéisztikus monológokat ellensúlyozza, egy kissé elment a krimi stílus felé. ,yA rendelő mellett így a s%ínés\ek is kényelmetlen helyzetbe kerülnek, mert lényegében meg nem írt szerepeket kell eljátszaniuk. Hús-vér figurákat formálni az egyébként meglehetősen jellem nélküli, elnagyolt alakokból. " A Széchenyi-előadás Tóth Dénes némi félelemmel indult a darabot megnézni, mert egykor látta a fővárosi bemutatót, amit „az ország egyik vezető színésze végigbömbölt". Másrészt általában nincsenek jó emlékei a Németh-darabokról, „mertfölmondott monológok, nehezen végigdeklamált hosszú mondatok uralták a színpadokat. " Csíkos Sándor Széchenyije, illetve Maday Gábor Goldmark doktora azonban most lefegyverzi. „Két szikrázó dialógusuk valódi intellektuális izgalmat okoz a nézőtéren. Szellemi mozdulataik feszült figyelemre kényszerítenek, kiemelvén bennünket magánemberi és stúdiószínházi közegünkből, föl a saját 'kápolnánkhoz'- " Csíkos Széchenyi alakítását külön is méltatja: ,^4z °~ Széchenyije nem márványszobor, de nem is beszűkült tudatú örült. " Léner Andrásnak azt is köszöni, hogy ráébresztette Németh László humorára, szarkasztikus fintoraira. Pozderka Judit Csíkos alakításának csak azt a mozzanatát tartja emlékezetesnek, mellyel életre kelti a szobrot, lefokozza a hőst, ám ezt helyenként majd-