Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Színművei a Csokonai Színházban

ciós" szereplőkkel bánt mostohán az író. Túlzásnak tartja, még az ötvenes évekre visszavetítve is, az olyan rémhíreket, hogy az Ukrajna Szállóban poloskák lettek volna, vagy hogy szemetelésért a Szovjetunióban internálás járt. A vígjátéki szituációt Főidényi meglévőnek gondolja azáltal, hog}

7 Karádi két olyan pólus közé kerül, amelynek egyikével sem ért egyet, aztán mégis külön fejezetet szentel a műfaji problémáknak. >y

Az Utalás műfaji problémája sem lejárt. Maga az író is fél-vígjátékot' emleget, meghagyva a másik felét a 'túl sok, mélyen lapulófájdalom' számára. A darabnak ez a vonala, talán a% író akarata ellenére, szükségszerűen maradt háttérben. A reakáósok felszínes jellemzése sem tűrhette a drámai szál mélyebb kibontását. Pedig ha Németh Lász/ó ezj az utat követi, talán a régen keresett új, modern magyar dráma születését ünnepelhettük volna. Mert az Utazás drámai fonala időszerűbb is, izgalmasabb is, emberibb is, mint a vígjátéki. A darab drámai menetének elejtését, pontosabban visszafojtását a mű sínylette meg. Nem az irodalmi alkotás, a sz/npadi. " A rendező hibáját is abban látja, hog}

7 egyértelműen elfogadta a vígjáték megjelölést, ezért a szereplők nem képesek önmaguk belső szemléletére. A következmény: „Ezek a figurák nem veszik komolyan önmagukat, sem nézeteiket." Hibáztatja a rendezőt egyes szereplők eleve naturalista színjátszó hajlamáért. A döntő a főszereplő kiválasztása volt. Nem véletlenül félt Németh László ettől, „az én darabjaimban ugyanis a főszerep főbb szerep, mint másokéban. " Makláry Zoltán kedvére való Karádi tanár úr volt, legalább 40 százalékban, „csak harminc százalékát alakította (...) át a színházat fűtő hővé, még harmincat hozzá adott abból a jóságból, humorból, amit egy életen át akkumulált (...). Hogy van-e színészetek, akiben ez az elszánás megvan, én bizony nem tudom, de hogy az. Pest Karádijával kedvességben versenyezhessen, alig hiszem. "

Uy Debrecenben a választás Nóvák Istvánra esett. Az ő játékát a kriükus így értékelte: „A szereplők kö'z/il a legnagobb munkát Nóvák István végezte. Kitűnő, olykor partnereit is segítő szjjvegtudása, mértéktartó játéka sem tudta azpnban feledtetni minden esetben a számára túlméretezett szerepet. Egyik legszebb jelenetét az, inkriminált újságcikk olvasása után nyújtotta. " Minthogy a szerkesztőség módot adott vélemények kifejtésére, legelsőnek Tóth Béla irodalomtörténész, Németh László régi tisztelője ragadott tollat.

17 Értelmezte a darab üzenetét, mely szerinte nem más, mint hogy Karádi tanár úr a mellőztetések hatásra sem rendült meg, mert „tudja, hogy a nagy változások, történelmi kataklizmák sebekkel járnak, s az egén dolga: azokat tűrni, elviselni, ha a változások az egész a közjjsségjavávaljárnak, vagy ahog a darabban ő mondja: 'a nemzet emelkedik'." Másrészt az okos, emberséges pártemberek képesek az olyan értékes embereket, mint Karádi tanár úr, megmenteni „a szocialista alkotás számára.' 'Vitába szállt Főidényi László ama megállapításával, hogy a színpad kongott. )t

A szenvedély, amellyel szpkása szerint Németh László bogozza a darab csomóját, új és új 16 Kísérleti dramaturgia, 455 17 Tóth Béla: Az Utazás. Jegyzetek Németh László színdarabjáról. HBN, 1962. dec. 2. 5