Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Színművei a Csokonai Színházban

ságra intő cikkét méltányolta az újra felülkerekedett hatalom,

2 amely takdkát változtatott vele szemben: elszigetelés helyett integrálni próbálta, megnyerni úgynevezett „útitárs"-nak. Azt persze nem tudhatták, hogy a Kádár-kormány nyilatkozatának egy példányára, még valamikor 1956-ban ezt jegyezte fel az író: sy

A magyar nép, a történtek után, természetesen nem bízik ezekben az ígéretekben. ' A taktikának első jele, hogy 1957 januárjában be akarták választani az Irodalmi Tanácsba, de a meghívást nem fogadta el. Viszont Kossuth-díjat adományoztak neki, az indoklás szerint Égető Eszter és Galilei c. alkotásáért, s 1957. március 14-én részt kellett vennie az Operaházban rendezett díszünnepségen, pedig nagyon remélte, hogy abban az évben nem fogják kiosztani a díjakat. Az összeget hamarosan felajánlotta egykori hódmezővásárhelyi iskolájának. Ugyanabban az évben több műve jelent meg második, harmadik kiadásban, 1958-ban pedig Moszkvában kiadták az orosz nyelvre fordított Galileit. A következő évben a Szovjet írószövetség meghívta, tegyen utazást a Szovjetunióban. Németh László érezte a csapdahelyzetet, s jól tudta, hogy az utazást nem a Szovjet írószövetségben határozták el, hanem magasabb szinten, amit az útitársául kijelölt Király István személye is tanúsít. Ezért sem volt abban a helyzetben, hogy viszszautasítsa a meghívást, noha egészségi állapotával ezt indokolhatta volna. Másrészt, erre az Utazás c. darabban határozott utalás történik, élt benne a kíváncsiság is, vajon mit fog látni a „kommunizmus országában." Már Szpvjet út c. írásában jelezte: tr

Amióta életem s írói pályám nagyjából lezáródott, engem igazán csak egy dolog érdekel: az emberi nem jövője. (...) A Szovjetunióba engem, azt hiszem, ez a jövőbe néző tűnődés hozptt el. Eátni akartam azj az_ országot, amely egy-két évtizeddel előrébb él, mint mi — vagy ahol a jövőbe vivő fonalak messzebb követhetők.'

4 Néhány udvarias gesztus (pohárköszöntő, nyilatkozat) megtétele elkerülheteden volt. Ugyanakkor azt is tudta, hogy ezekért a gesztusokért bizonyos körökben támadni fogják, mert sokan jelképesnek tekintik őket: árulásnak vagy legalább is az együttműködési készség nyilvános szentesítésének. Jól számított: a nem enyhülő, sőt az 1960-ig fokozódó terror légkörében sokan méltadannak vélték ezt a lépését, ezért többen névtelen levélben, Nyugaton élő írótársai közül néhányan cikkekben ítélték el.

5 Németh sokáig nem tudott napirendre térni a kázus felett, („De eg szpvjet út hátszelével nem akarok magyar író lenni"- írta Illés Endrének, s mint írót kezdte foglalkoztatni a téma, amelyből rövidesen kinőtt egy

7 színpadi mű. Aki vezeklésre, vagy a sajátos Németh László-i tandrámára számított, netán 2 Emelkedő nemzet. Irodalmi Újság, 1956. nov. 11.2 3 Lakatos István: Az író - vállalkozás. Németh László életrajzi kronológia 1949-1975. Bp. 1998. 4 Németh László: Szovjet út. In.: Utolsó széttekintés. Bp. 1980. 755 5 Lakatos utal Cs. Szabó László és Szabó Zoltán írásaira (Új Látóhatár, 1962/4) 188 6 Lakatos 144