Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

A háború után (1945-1975)

láspontja a következő: a Sámson felújításával nem ért egyet, s azzal sem, hogy ez ügyben bárki felvetése alapján megbeszéléseket vagy tanácskozásokat hívjanak össze. A határozatok 4. pontja deklarálja, hogy Rencz Antal nem viselhet az egyetemi KISZ-szervezetben irányító szerepet, mert kétségbe vonta a párt vezető szerepének jogosságát, illetve ő volt az, aki a Sámson ügyet állandóan napirenden tartotta.

46 A KISZ-titkárnak az egyetemi párttitkár részére adott 1965. december 9-ei feljegyzéséből

4 kiderül, hogy a Debrecen városi pártbizottság eleve fenntartását fejezte ki a mű debreceni bemutatásával kapcsolatban, de a darab mégis tudtával került a programba. A következő évi bemutatást azonban már sem a megyei, sem a városi pártbizottság - politikai és kultúrpolitikai szempontok miatt - nem tartotta helyesnek. A KISZ titkár ezt közölte Rencz Antallal, a KISZ Bizottság kultúrfelelősével, ám „az irodalmi színpad tagjai — részben a bemutatóba fektetett munkájuk és ambíáójuk további kamatoztatását látták elveszni a jelújítás elmaradásával", ezért megbízták Rencz Antalt, hogy „az illetékes szervek bevonásával" kérje a probléma elemzését további megbeszéléseken. A Sámson az egyetemi templom előtt Időközben a KISZ titkár és Rencz Antal tárgyalt Ordögh Lászlóval, a debreceni városi tanács elnökhelyettesével, aki további támogatást ígért az egyetemi színházi rendezvények számára. Tudomásukra hozta, hogy már értesült „illetékes fórumokon" a felújítás vitatott voltáról, amihez hozzáfűzte, hogy „ő Né46 Feljegyzés a CSV 1965. december 4-én és december 8-án tartott üléséről, u. o. 47 HBML. XXXII. 8. F. 17 őe 1965. Propaganda-Művelődési O. MSZMP Debrecen Városi Bizottságának iratai.